Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

tartott népgyűlésével — az orosz forradalmároknak. Olvashatatlan tízezrek hömpölyögtek medréből kilépett folyamként a gyűlés színhelyére, fogadalmat tenni az internacionálé magasztos és dicső elveinek visszaállítása mellett. 1917 november 25-ike felejthetetlen napja marad Budapest és környéke szervezett munkásságának, amely lelkesedéstől mámorosan hirdette mindazokat a nemes és dicső igéket, amelyek Szentpétervárról indultak hódító útjukra a világ négy tája felé: egyik állam se vegyen el a másiktól erőszakosan területet, egyik állam se tartsa katonai, gazdasági, politikai függőségben a többieket, egyik se követeljen a másiktól nyílt vagy leples formában hadisarcot és hogy mindegyik kötelezze magát egyenletes nemzetközi leszerelésre, a kötelező döntő bíráskodás elfogadására, a titkos diplomácia kiküszöbölésére és a külső politika parlamenti és demokratikus ellenőrzésének elfogadására. Ott voltunk mi is a hömpölygő emberáradatban, ennek a hivatalosan agyondicsért fővárosnak polgármesteri és tanácsosi ígéretekkel táplált, éhbérrel kifizetett munkásai és munkásnői. Az arcokra kiült az Őszinte lelkesedésnek piros rózsája, a lelkek mélyéből szárnyra kelt a proletárgondolat, a mélységes vágy, az orosz forradalmárok győzelmének kívánsága! Béke és demokrácia, Föld és kenyér Szabadság és egyenlőség, ezek az eszmények hevítik a magyarországi munkások lelkét ebben a nagy, történelmi pillanatban. Vandái és borzasztó erők, titkos praktikák sodorták gyilkolásba Európa népeit, döntöttek rabságba nemzeteket, fájdalmas, örök gyászba generációkat. Ebből a borzalmas öldöklésből csak a szocializmus győzelme mentheti ki a szenvedő népeket. A háborút csináló martalócok kavernáiból visszatérni a termelőmunka, a kultúra és műveltség békés, nagyszerű társadalmába, elfogult, buta nemzeti frázisok zűrzavarából és elveiből kiábrándulni — annyit jelent, mint győzelemre segíteni, elismerni az orosz forradalom tanításait, az igazi demokráciát, a minden nép biztos és egészséges fejlődését biztosító világbékét! Legyen vége a vérengzésnek, szűnjön meg a fegyvercsörtető harci lárma és „térjen vissza a világ a munka és polgárosodás művéhez", amiként a magyarországi szociáldemokrata párt kiáltványa mondotta. Elég volt az apák és fiúk lemészárlásából, megcsonkításából, világtalanná, élőhalottá tételéből, családi életek szétrombolásából. Éhező Özvegyek és síró árvák átka teljesedjen be mindazokon, akik a népek vére ontásából tovább akarják folytatni önző céljaikat: az embermészárlást, a hullahegyek és piramisok építésének ördögi munkáját. „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete." Körülbelül e szavakkal kezdődik a kommunisták nagyszerű kiáltványa, amelynek tanításaiból alakult ki az Internacionálé világprogrammja. A cárizmus csúfos bukásával ma egy ifjú óriás járja be Európát: az orosz forradalom ifjú óriása. És ennek a modern társadalmi iránynak ifjú erejétől el kell némulni az ágyúknak, meg kell szűnni a pusztulásnak ebben az országban is. Csak egy hő vágyuk lehet ma a művelt és becsületes embereknek: Béke — jöjjön el a Te Világod! Béke — jöjjön el a Te Világod! Községi Munkás. 1917. december 15.