Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Ferenczi Imre szociálpolitikai szakelőadó jelentése a kereseti viszonyok alakulásáról 1915. június 25. A háború első hónapjaiban nem lehetett előre látni, hogy milyen események következnek be a harctereken, valamint a gazdasági életben. Ez a bizonytalanság, az elemi katasztrófa jellegével bíró világháborúnak lélektani hatásával együtt, minden gondolatot háttérbe szorított, amely a jövő tervszerű kialakítására vonatkozott. Ma azonban a máról-holnapra való gazdasági politikának időszakát talán lezártnak tekinthetjük és már elérkezett az ideje annak, hogy ama fejlődésnek komoly előkészítésével foglalkozzunk, amelyet a háború után következő korszak fog magával hozni. A háború engesztelhetetlen tanítómesternek bizonyult, feltárta gazdasági és szociális politikánknak összes gyengéit. A kereseti viszonyok is inkább a helyzetben rejlő automatikus erők, mint céltudatos intézkedések következtében javultak meg. Mindazonáltal a háború alatt tett szükségintézkedéseknek fogyatékosságai is rendkívül tanulságosak arra nézve, hogy a lakosság kereseti és megélhetési viszonyait a háború után milyen termelési, munkanélküliség és kivándorlás ellen irányuló, munkásvédelmi, élelmezési és lakáspolitikával kell biztosítani és állandóan javítani. A háború első hónapjában a fővárosban bekövetkezett általános nagy keresetnélküliséget jellemzi az, hogy a polgármester úr felhívására önkéntes jelentkezés alapján 20.000 keresetnélküli egyén jelentkezett. A második hónap végén pedig, pusztán a Kerületi Betegsegélyző Pénztár adatai szerint, meg lehetett állapítani, hogy a munkaalkalmak száma már 50.000-rel csökkent. Azóta az alkalmazottak egyre nagyobb tömegei vonultak be, másrészt egyes nagyobb hadászati munkáknak (sáncmunkák) és különösen a hadfelszerelési iparágaknak egyre fokozódó szükségletei, végül a tavasz óta a mezőgazdaság munkásszükséglete minden hasznavehető munkaerőt oly mértékben vettek igénybe, hogy ma munkanélküli, dologbíró és dolgozni akaró férfimunkás csak egyes különleges szakmákban és ott is egyre gyérebben jelentkezik a munkapiacon. Általában számszerű adatokkal lehet igazolni, hogy a háború következtében a magyar iparban foglalkoztatott alkalmazottak száma sokkal kisebb arányban csökkent, amint azt a korosztályoknak egymást követő tömeges behívása után várni lehetett. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár összehasonlító adatai alapján ki lehet mutatni, hogy ez év márciusában a megelőző év hasonló időszakához képest a tagok létszáma csak 28%-os csökkenést mutatott, vagyis a háború az ipari foglalkoztatás normális méreteit addig az országban alig egyharmaddal korlátozta. Minthogy a hadfelszerelési gyárak, illetve iparágak leginkább a fővárosban koncentrálódnak, az ipari alkalmazottak elhelyezkedése terén mindenekelőtt nagyfokú földrajzi eltolódás állott be, úgy, hogy magában a fővárosban — a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár kimutatása szerint — a biztosításra kötelezett tagok létszáma 1915. április 30-án (215.908) csak 14.7%-kal volt