Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

kevesebb, mint 1914. április 30-án (253.124), azaz Budapesten az ipari alkalmazottak száma körülbelül csak felényi hanyatlást mutat, mint az országban. A Budapesti Kerületi Pénztár taglétszámának hullámzását a háborús hónapokban (a férfiakat és nőket különvéve) a következő tábla mutatja. Év, hó és nap Biztosításra kötelezett tagok létszáma 1914 június 30. . július 31. . . augusztus 31. szeptember 30. október 31. . november 30. december 31. 1915 január 31. február 28. március 31. április 30. féi fi nő összesen 205 219 46 022 251 241 181 247 43 239 224 486 132 898 37 135 170 033 150 221 38 224 188 445 160 457 41 455 201 912 163 546 42 708 206 254 160 077 46 699 206 576 162 436 47 537 209 973 163 142 48 645 211 787 158 914 51 929 210 843 161 737 54 171 215 908 Az ipari foglalkoztatásnak ez a kedvező fejlődése természetesen nem mutatkozik egyenletesen minden iparcsoport körében. Bár erre nézve számszerű adatok, a Munkásbiztosítási Pénztár statisztikájának fejletlensége folytán, rendelkezésre nem állanak, a tapasztalat rámutat azokra az iparcsoportokra, amelyeknek termelési kereteit a háború erősen megszűkítette (ú.m. az építőipar, kő-, föld-, agyag-, üvegipar, papirosipar, sokszorosítóipar, egyéb iparcsoportok körében az arany és ezüstáru, ékszerkészítő ipar). Viszont a háborút megelőző válságos korszaknál is a meg nem szűnő, sőt fokozódó hadfelszerelő megrendeléseknek sokkal kedvezőbb konjunktúrát köszönhetnek és ezért a meghosszabbított munkaidő, valamint egyes gyárakban bevezetett háromszoros csoportváltás dacára többé-kevésbbé munkáshiányban szenvednek: a vas- és fémipar, a teljesen hadfelszerelési cikkek (lövegek, gyújtók, vasúti- és egyéb kocsik, gránátok, drótfonadékok stb.) készítésére átalakított gépgyárak, a bőr-, a fonó- és szövő-, a ruházati-, az élelmezési-, a vegyészeti iparcsoport és kivéve a bútorgyártást, a faipar is. Egyes a polgári piac, valamint a katonai megrendelések számára dolgozó iparágak helyzete nagy változásokat mutatott a háború folyamán. így pl. a női ruha- és egyéb divatcikkeket készítő iparágak, amelyek a fogyasztás korlátozása folytán a háború első két hónapját erősen megsínylették húsvét és pünkösd között már a normális viszonyokat is meghaladó keresletnek dolgozhattak és a közönség fizetési készségével inkább meg vannak elégedve mint valaha. Másrészt a szűcsipar, amely a tavaszi hónapokig éjjel-nappali munka mellett is munkáshiányban szenveddt, a katonai szűcsárukkal szerzett kedvezőtlen tapasztalatok folytán ma teljesen pang. Az egyes iparágakra nézve aggasztóan növekedő anyaghiány mellett (fonó-, szövőipar, gummigyárak, petróleumipar stb.) a fővárosi munkapiacon, egyes sporadikus jelenségektől eltekintve, mindinkább munkáshiány mutatkozik. A legtöbb szakmában már csak a kevésbé hasznavehető, elöregedett,