Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A most felsoroltak azonban oly iparágak, amelyeknél a munkások télen, normális viszonyok közt is munkanélkül vannak, a háború tehát ez utóbbi iparoknál, eddig legalább, különleges hátrányokat nem okozott. Meg kell még említenem, hogy több iparágban van ugyan elég munkanélküli, emellett azonban ugyancsak elég jelentékeny mérvű a munkaalkalomkínálat is, mely különböző okokból nem nyer kielégítést. így p. o. a kovácsoknál november végén 85 munkanélküli volt intézetünkben nyilvántartva, ugyanakkor 65 munkaalkalomkínálat is rendelkezésre állt. Mivel azonban a kínált munkaalkalmak vidékiek voltak, a munkanélküliek azokat nem vállalták. A lakatosoknál továbbá p. o. volt november 20-ika körül 323 munkanélküli, a szakszervezeteknél is volt, jelentékeny keresettől eltekintve s mégis egy elsőrendű nagy gépgyárunk, melynek korlátlan számú lakatosokra volt a jelzett időben szüksége, alig tudott 25—30-at a 323 munkanélküli munkások közül aquirálni. Érdeklődvén a különös jelenség oka iránt, arról értesültem, hogy az illető gyár közismert a nála levő munkaviszonyok és munkabérek felette kedvezőtlen voltáról. Az a körülmény egyébként, hogy a munkanélküliek tetemes része munkaalkalmak fennforgása esetében is inkább marad munkanélkül, illetve a munkában válogat, arra enged következtetni, hogy bizonyos szakmákban, így a vas- és gépiparban, a helyzet a munkásokra nézve nem válságos. Nagyobbodik most már a munkanélküliek száma újból a képesítés nélküli foglalkozásokban, a napszámosok, szolgák és kocsisok kategóriájában, de ezek közt is elég jelentős számmal szerepelnek most is az úgynevezett önkéntes munkanélküliek, kik csak nagyon könnyű és aránylag igen jól fizetett munkaalkalmakra várakoznak. Különben az emelkedés csak a legutóbbi két hét alatt tapasztalható, megjegyezve, hogy az előző időszakban, vagyis augusztus, szeptember és október hónapokban alig lehetett napszámost vagy szolgát kapni s igenlő esetben is 5—6 korona volt a napibér, melyért vállalkozni hajlandók voltak. A fent mondottakat figyelembe véve, közmegnyugvásra megállapítható az, hogy a munkáspiac állapota a háború fergetege dacára elég kielégítő; a munkanélküliek száma alig nagyobb a normális viszonyok között is mutatkozó számnál, a munkáskeresleti viszonyok tehát nem rosszabbodtak olyannyira, amint azt a szakkörök bekövetkező háború esetére általában s elég indokoltan várták. A Budapesti Központi Segítő Bizottság Közleményei. 1914. december 18.