Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

élet elemeit életre keltette, az volt a mester, melynek rendező keze alatt az építési anyag ily büszke épületté emelkedett. Neveli ennek érdemét az, hogy a fővárosi törvényhatóságnak nagyon is sokszor s nagyon is nagy mértékben kellett és folyvást kell éreznie azon központosítási „pruritus"

4 átkát mely Magyarország kormányzatában immár állandó nyavalyává súlyosodott. Nagyon megdöbbentő, nagyon aggasztó jelenség Magyarországon ez a minden mértéket meghaladó ministerialis gyámkodás presumptuosussága,

5 mely a Magyar Nemzet ezer éves történelmében gyökerező intézményes közélet minden zugába betolakodva, az önkormányzati szellemet fejlesztés ápolás helyett folyton zsibbasztja; mintha egyenesen feladatul tűzte volna ki magának azt hogy a Magyar Nemzetet gyámra szoruló kiskorúságba süllyessze 's a saját lábán járásról leszoktassa. Nem tagadhatom tisztelt Tanács! hogy idegessé leszek annak láttára, mikint mindennél a mit a Magyar Kormány kezdeményez, behoz, vagy kezel a vezér eszme a ministeri hatalom kiterjesztése. Oda juttattak, hogy csaknem bánnom kell, hogy a ministeri kormányzat behozatalában részem volt. Nincs ország az egész mívelt világon ahol az a mit az állam mindenhatóságának szokás nevezni annyira proli uncziálttan

0 csörtetne előre tüskén bokron keresztül mint Magyarországon. Oly borzasztó anachronismus ez, hogy nevetségesnek kellene mondani, ha oly igen veszélyes nem volna. Vannak doctrinák melyek a jövendő történelméből ki akarják törölni a családot a hazát az államot, ki akarnak törölni mindent a mi évezredeken keresztül rugót adott az emberiségnek arra hogy nemesebb czélokért is lelkesüljön, mint ezek melyek az oktalan állatok ösztöneivel közösök; — ha valaki azt tűzné ki czélul magának hogy Magyarországot termékeny talajul készítse elő azon doctrinák vetésének számára, alig találhatna hathatósabb eszközt, mint az a mit a hatalom terjeszkedés „pruritusa" által izgatott Magyar Kormány mivel. „Állami mindenhatóság!" — a XlX-ik század alkonyán! — és épen Magyarországon a mely nem állam; s ahol az önkormányzati szellem kiirtása eszköz arra, hogy állammá ne is legyen. Én értem annak a hatalom terjeszkedési viszketegségnek logikáját. Nagyon is értem; de éppen mert értem, a tényt kétszeresen fájlalom. Nem volna helyén, ha e tárgy felett, melyben én nemzetünk jövőjére nézve kiszámífhatlan veszéllyel terhes fatumnak csíráját látom tűzettes fejtegetésekbe bocsátkoznám, ennyit is csak azért vettem magamnak szabadságot említeni, miszerint alkalmam legyen hódolatomnak adni kifejezést hazánk fővárosa törvényhatóságának hazafias szelleme, 's ernyedetlen buzgalma iránt, melynek a ministeri hatalom terjeszkedésnek mindenbe avatkozó hatóság nyirbáló, conflictusokat előidéző szorongatásai mellett is sikerült oly vonzerőt 's oly vitalitást csepegtetni a főváros szervezetébe, hogy ily aránylag rövid idő alatt a fejlődésnek oly magas fokára emelkedhetett. Ritkán jut bús öregségem örömhöz, tisztelt fővárosi Tanács! de valóságos öröm volt e fejlődést részletekben vizsgálgatnom, 's az összehasonlító Statistika nagyon érdekes tanulságait le vonogatnom, de viszaélnék a tisztelt Tanács kegyes elnézésé4. „viszketegség". 5. elbizakodottsága. 6. hangsúlyozottan.