Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
vei és szükségtelen dolgot is cselekedném ha ezekre kiterjeszkedném; hanem még sem rekeszthetem be levelemet a nélkül hogy mint magyar ki remény és aggodalom közt hányatva kísérem nemzetem nagy érdekeinek tüneteit, hálás érzéssel különösen be ne nyújtsam a fővárosi törvényhatóságnak hazafiúi tiszteletem adóját a kiváló gondért és ápoló buzgalomért, melyet a népoktatás ellátása, és vele kapcsolatban a főváros magyarosodásának előmozdítása körül kitüntetett. A mi a közoktatást illeti; a mindent központosítás nyavalyájában sínlődő ministeri kormány és a törvényhatósági önkormányzat költségvetései közt az öszehasonlítás meglepőleg tanulságos. 1882 ben az országos költségvetésnek több mint 335 millió forintra menő kiadásaiból a „tanintézetek szükségleteire" csak nyomorult 3.654,444 forint jutott, alig egy parányi töredékkel több mint egyetlen egy százalék. A fővárosi törvényhatóság ellenben ugyan azon évben 6.478,328 forintnyi rendes és rendkívüli kiadásából, a reáltanodák, polgári iskolák, elemi népiskolák és ipar rajz iskolák rendes szükségleteinek ellátására közel 980 ezer forintot tehát többet, mint 75 százalékot juttatott. — Amott egy, itt 15 százalék, — az összes kiadás pedig akkint arányul egymáshoz, hogy minden százra mely amott az egész országra kiadatik, itt 27 esik magának a fővárosnak tanodáira; a mi mellett még megjegyzésre méltó hogy a főváros egyesítésének első évéhez képest (1874) a népoktatásra fordított rendes évi kiadások több mint száz percenttel szaporítattak. Úgy vagyok értesülve hogy az ily kitűnő gonddal ápolt fővárosi népoktatás, már is csodás hatással volt a magyar nemzetiségnek úgy terjedésére mint megszilárdulására a fővárosban. Borzasztó volt még nem rég azt csak meg is gondolni, hogy Magyarország fővárosának nincsen magyar jellege, hogy az egyedüli főváros az egész világon mely hazája történelmi typusát nem személyesíti, nem képviseli; de minél fájdalmasabb a közel múltnak ezen emléke, annál örvendetesebb annak tudata hogy ma már a magyar főváros meg van alapítva. Hálás elismeréssel tartozik a haza Budapest törvényhatóságának e nagy érdemért. Az én görnyedező alakom felegyenesedik ha Magyar hazám Magyar fővárosának élettől pezsgő szép ifjúságára gondolok. „Ave!" hazám büszkesége! „moriturus te salutat"! 7 Fogadja a tisztelt Tanács ugy maga mint a fővárosi törvényhatóság számára hálás köszönetemnek tisztelet teljes kijelentését az irántam tanúsított kegyességért. Kelt Turinban April 28 kán 1883 A mélyen tisztelt fővárosi Tanács alázatos szolgája Kossuth Lajos F. L. Tanácsi iratok gyűjteménye IV. 1920. d. 15. Tisztázat. 7. A halálba menő üdvözöl — a régi Rómában a gladiátorok viadal előtt e szavakkal köszöntötték a császárt.
