Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Részletek a háború kitörését követő első közgyűlés jegyzőkönyvéből 1914. október 7. Elnök: Dr. Bárczy István h. főpolgármester, később Rózsavölgyi Gyula alpolgármester. Jegyző: Márher Aladár tanácsnok-főjegyző. Elnök a közgyűlést megnyitván a jegyzőkönyv hitelesítésére a törvényhatósági bizottság több tagját, a tanács részéről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármestert kéri fel. Ezután így folytatja: Tisztelt Közgyűlés! Földrengető harc és pirkadó győzelem emelkedettségében ülünk ma össze s alig tudunk rá visszaemlékezni, milyenek voltak előtte a hétköznapok. Annak az aránylag rövid időnek, amióta utoljára voltunk itt együtt, minden perce bekerül a világtörténelembe s százados avultságba veti vissza a kezdetével elmúlt legfrisebb tegnapot. Új korszak kezdődik, új világ alakul ki, s hogy ez meddig tart s az idők meddig lesznek feladatokban ily emberfelettiek, azt annál kevésbbé láthatjuk előre, mert nem is nézzük; mert ma legfőbb erény, ami máskor hiba: a pillanatnak élni, minden erőnket belesűríteni s habozás nélkül mindenünket kockára vetni. (Úgy van!) De kettőt tudunk, s ez megadja cselekvésünknek a lendítő erőt. Az egyik az, hogy ez a háború elkerülhetetlen volt. Ha előtte még lehettek ebben kétségeink: ami kitörése óta kiderült, mind azt mutatja, hogy nem volt benne választásunk, hogy jó, hogy most jött s nem később, hogy a béke, melyet megszakított, valóban rothadt béke volt, melyben elevenen oszlottunk volna fel, példátlanul kaján összeesküvésektől körülvéve, (Úgy van!) melyek élő testünkből készültek már darabokat kitépni. (Úgy van!) Nincs háború, melyben többet veszíthetnénk, mint amennyit ebben a békében részben már veszítettünk (Úgy van!) s veszítettünk volna ezentúl. A másik, amit tudunk az, hogy nekünk most nem szabad nem győznünk. (Úgy van!) Itt a mi számunkra nem kisebb, vagy nagyobb dicsőségről, birtokról avagy hatalomról van szó, hanem életünkről, megmaradásunk s boldogulásunk lehetőségéről, melyet szívós tervszerűséggel akarnak előlünk elvenni. Amily megható s bizonyos fokig az első pillanatban talán magunkat is meglepő volt, hogy ily elszánt egységben állunk nemzeti zászlónk körül e hazának minden népe, felekezete és pártja: nem csoda, mert mindnyájunknak mindene áll ostromban, s mindenkinek mindenét kell megvédenie, megerősítenie, vagy visszaszereznie. Nem nézhették békességben Ausztria és Magyarország népének az elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági és kultúrai sikereit s benne kivált a mi becsületes és tehetséges nemzetünknek csendes, kitartó senkinek sem ártó munkáját, mellyel a nem is félszázad alatt, mióta önállóságát visszaszerezte, európai kultúrterületet hódított és teremtett ide az ázsiai — most látjuk csak, mennyire ázsiai — határvilág elől. (Úgy van! Taps.)