Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

T. Közgyűlés! Ha valaki átérezheti mindezt, úgy ennek a városnak közönsége, mely elejétől fogva élén állott a nemzeti munkának, — mely termékeny erőfeszítéseiben maga is kezessége a nemzeti életnek, — melynek a kajánságoktól a legtöbb a félteni valója s melytől a veszedelmek a legtöbb áldozatot kívánják. Természetes, nem dicsekszünk vele, csak mint nemzeti erőtényezőt mutatjuk fel biztatóan az ország előtt, melynek szíve verését szabályozzuk: hogy hazafiságban és áldozatkészségben, fiainknak a harctérre való sietésében s ott dicsőséges megállásában, az ország s az állam minden terhein való osztozkodásban, az igazgatás ellátásában, a társadalom megszervezésében, a kétségek eloszlatásában, az önbizalom megőrzésében, (Úgy van!) a katonáival egyaránt folyó s egyaránt fontos polgári és gazdasági harc megvívásában s elesettjeinek talpraállításában, a hadi idők ezer nagy és százezer olyan kisebb feladatainak megoldásában, melyek magukban véve lehetnek törpék a nagy világszínjátékhoz képest, de ha elhanyagoljuk őket, ép úgy kihatnak sorsunkra, mint ahogy egy belekerült kavicsszem megállíthatja a legnagyobb gépet; mindezekben Budapest székesfőváros és Budapest közönsége méltónak válik be a korhoz, mely problémáit elébe írja. (Úgy van! Taps.) Most értjük csak meg, mily igazuk volt nemzetünk ellenségeinek, mikor e várost külön gyűlöletükkel tisztelték meg. (Taps) Zászlónkon a szabadság, az igazság s az emberség igéivel áll ősz fejedelmünk államainak élén, a legnagyobb értékektől megszentelt szövetségben a hatalmas német birodalommal (Hosszantartó és zajos taps.) s a német nemzetet tehetségben és jellemben megszemélyesítő német császárral (Hosszantartó és szűnni nem akaró éljenzés és taps. A közgyűlés tagjai felállanak és úgy tapsolnak.) Szemben velünk vadak mohósága s műveltek elfajultsága áll, mámoros féktelenség és rideg számítás, a mámor véres fővel fog kijózanodni, a számítás szégyenben és veszteségben fog elbukni, a becsület felül marad, s mi győzni fogunk. (Úgy van!) Mind, akik e magyar földön együtt élünk, a magunk boldogulásában a világ megjavulásáért küzdünk. Innen, hol tisztes polgári munkánkat folytatni gyűltünk össze, beszámolni a sokról, amit eddig tettünk, s szemügyre venni a még többet, amit el kell látnunk: küldjük hódolatunkat polgári erényeink mintájához s reményben és önbizalomban vezérünkhöz, a királyhoz, (Hosszantartó és szűnni nem akaró éljenzés és taps, a közgyűlés tagjai felállanak és úgy tapsolnak) s küldjük hálánkat, szeretetünket s törhetlen hitünket hadban álló fiainkhoz, (Éljenzés. Helyeslés.) testvéreinkhez s szövetségeseinkhez, kik utolsó csepp vérükig helyt állnak mindnyájunkért, kikért mi mindnyájan utolsó tehetségünkig helyt állunk, elpusztíthatatlan egészségünkkel, melyet ellenfeleink alábecsültek, kifogyhatatlan forrásainkkal, melyekről nem tudtak, a győzelem már meg is mutatkozó kezdetében, biztos reményében, ősi országunknak régi dicsőségéhez méltó ragyogó jövőjéért. ! (Éljenzés.) F. L. Közgyűlési jkv. 1914. október 7.