Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A főváros gondoskodik arról, hogy meg legyenek ennek a hathatós munkának anyagi feltételei, az életküzdelem gondjai ne vonják el a tanító gondolatait munkájától, hanem hogy a gondoktól megszabadulva, maradjon hely lelkében azoknak a gondolatoknak, amelyek a nevelés nemes ideáljaira, a tanítói hivatásnak minél tökéletesebb betöltésére vonatkoznak. Azt akarjuk, hogy a tanító átengedhesse lelkét egészen a hivatásával járó kultúrszükségletek kielégítésének, s nagy népművelő munkája teljesítésében meg legyen mindenkor az a kifogyhatatlan szellemi forrás, amelyet csak a kulturális közösségben való élés táplálhat állandóan. A Pedagógiai Szeminárium nagy általános feladata, hogy a tanítóságnak művelődési törekvéseit és szellemi szükségleteit kielégítse. Ezek kielégítése ép oly fontos, mint az anyagiaké. A szellem is lassankint kiéhezett s koldusszegény lesz, ha nem tápláljuk, s az iskolából magunkkal hozott javakat nem gyarapítjuk. A kulturális munka számára akarunk tehát itt tűzhelyet teremteni, hol a tanítóság megtalálhassa mindazokat a feltételeket s megkaphassa mindazokat az eszközöket, amelyek egyrészt az ő hivatása gyakorlásához szükséges kultúrmunkát, másrészt a saját egyéni hajlamainak megfelelő önművelést és tudományos foglalkozást lehetővé teszik. A Pedagógiai Szeminárium e célból rendelkezésére bocsátja a tanítóságnak különböző tudományos laboratóriumait, ahol hivatott szakemberek támogatják a tanítót a tudományos munkában. Rendelkezésre bocsátja gazdag pedagógiai könyvtárát, amely állandóan gyarapodni fog s lépést tart az irodalom haladásával s végül kiváló tudósokat, a gyakorlat legkitűnőbb képviselőit kéri fel, hogy ide elhozzák tudományuk és tapasztalatuk gazdag kincseit s búvárkodásuk eredményeit. Alkalmat ad a Pedagógiai Szeminárium arra, hogy ki-ki hajlamai szerint foglalkozhassék a technikai munka vagy művészet valamely ágával, a rajzzal, az énekkel, zenével; kiegészítse tudását azzal, amiben hiányt érez s képessé legyen e technikai és művészeti ágakban is magasabb pedagógiai feladatok megoldására. Alkalmat ad a Szeminárium arra is, hogy idegen nyelveket tanulhasson az, aki meg akarja nyitni a maga számára az idegen kultúrát, hogy annak termékei közvetlenül hatva lelkére, azt gazdagítsák és megtermékenyítsék. „Pedagógiai Szeminárium" tehát gyűjtőneve mindazoknak az intézményeknek és eszközöknek, amelyek a tanítóság további önművelődését szolgálják. A „Szeminárium" szó arra utal, hogy itt a szemináriumszerű munka a fontos, azaz ki-ki maga dolgozik a saját egyéniségének további fejlesztésén. Az intézmények csak arra valók, hogy ezt a munkát lehetővé tegyék, arra ösztönözzenek és ahhoz támogatást nyújtsanak. Oly tudományos és pedagógiai légkört akarunk itt teremteni, amelyben mélyreható munka folyik a fővárosi környezetnek, a fővárosi gyermeknek, a főváros e sajátos viszonyai között működő iskolák nevelő feladatának tanulmányozása és problémáinak helyes megoldása érdekében. A Pedagógiai Szemináriumnak ez az általános feladata két részletes feladatot foglal magában. Az egyik a fiatal kezdő tanító bevezetése az iskolai munkába, a másik pedig a gondoskodás arról, hogy a régi tanító is lépést tarthasson a tudomány haladásával. A fiatal kezdő tanító, aki most került ki a képzőből, nagyon rászorul arra, hogy