Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

támogassuk. Meg is tették ezt eddig is az idősebb kartársak és az igazgatók, de minden attól függött, kikkel hozta össze sorsa az ifjút. Nem akarjuk ezt a munkát a véletlenre bízni, hanem szervezünk oly gyakorlati intézményt, amely a tanítóképzőből átvezet a fővárosi iskola gyakorlatába és így mintegy kapcsolatot teremt a tanítóképző és a gyakorlati élet követelményei között. itt megismerheti a kezdő tanító a fővárosi iskolát a maga valóságában, annak tényleges gyakorlatát, elméleti alapjait és ideális követelményeit. Kiegészítheti tudását azzal, amit neki a képző nem nyújtott, mert részben a tárgyak nagy zsúfoltsága miatt, részben a képzőbe járó tanulók kora miatt nem is nyújthatott. A Pedagógiai Szeminárium feladatának ezt a részét akkor fogja csak a maga egészében és valóban hathatósan teljesíthetni, ha hozzácsatlakozhatik a fővárosi tanítóképző intézethez, amely mintegy alapot ad a Szeminárium számára s mely a maga növendékeit közvetlenül át fogja adni a Szemináriumnak. A Szeminárium másik feladata az, hogy a régi tanítóknak könnyen hozzáférhetővé tegye mindazt, amit az emberi művelődés haladása teremt. Az, amit a tanító a képzőből magával hoz, nem elég az egész életre. A tudományoknak haladása szükségessé teszi, hogy időről-időre revízió alá vegyük ismereteinket, sőt ezeken az ismereteken alapuló nézeteinket és felfogásunkat is. Lépést tartani a korral csak úgy lehet, ha folyton-folyvást tanulunk, ha napról-napra kiegészítjük tudásunk leltárát. A felvételre jelentkezők örvendetesen nagy száma mutatja, hogy a tanítóság felfogta ennek az intézménynek a nagy jelentőségét. Tudom, tisztelt hallgatók, hogy önök teljesen átérzik a továbbmunkálkodás szükségét a saját egyéniségük fejlődése és a saját egyéni haladásuk szempontjából s teljesen átérzik azt is, hogy ez egészen egybevág a közösségnek, a főváros lakosságának, a főváros gyermekeinek, a főváros művelődésének érdekeivel. A főváros tanítóságának nagy, országos hivatása van a magyar közműveltség terjesztésében. Ezt a hivatást a főváros tanítósága csak úgy tudja betölteni, ha valóban képes közvetíteni azt, ami becseset a tudomány, a művészet és általában a nemzet szellemi élete termel. A Pedagógiai Szeminárium ebben a munkában akarja önöket segíteni, ezt a munkát akarja megkönnyíteni. A Pedagógiai Szeminárium működésének sikere egyfelől a vezetés jóságától és az előadóktól, másfelől a hallgatók odaadó buzgóságától függ. Amily mértékben meg vagyok győződve, hogy a Szeminárium vezetését a legteljesebb bizalommal a legalkalmasabb kezekre bíztuk és hogy az előadók megválasztása is szerencsés volt, azonképen bízunk az önök buzgóságában. Midőn a Pedagógiai Szemináriumot megnyitom és rendeltetésének átadom, kívánom, hogy ezt a fontos hivatását minél tökéletesebben, minél nagyobb sikerrel teljesítse. (Taps. Élénk éljenzés.) Fővárosi Közlöny. 1912. február 6.