Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

C) GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÉS KÖZSÉGESÍTÉS A főváros gazdasági fejlődése az egyesítést követően igen nehezen indult meg. Az 1860-as évek fellendülését megakasztotta az 1871—72-es rossz időjárás, gyenge terméseredmény, az 1873-as gazdasági világválság. Budapest fejlődő iparára, hiteléletére egyaránt bénítólag hatott a válság. Különösen érzékenyen érintette a dekonjunktúrás időszak a főváros kereskedelmét, gazdag kereskedő polgárságát. Hű képet ad a nagyfokú hanyatlásról az a beadvány, amit Szentkirályi Mór, Havas Ignác és más bizottsági tagok, Körösi Józsefnek a Statisztikai Hivatal igazgatójának kimutatásai alapján készítettek. (79) A közgyűlés ennek hatására felirattal fordult a képviselőházhoz, a kereskedelem fellendítését célzó intézkedések ügyében. (80) A többéves gazdasági bénultságot a 80-as években a főváros kereskedelmi életére is kiható fellendülés váltotta fel. A válságot követő évek gazdasági fejlődésében nagy szerepe volt a kormányok közlekedéspolitikájának. Az összekötő vasút építése, a vasúti hálózatnak Budapesten való központosítása, az 1889-ben életbe lépett zónareform erősítette a fejlődő ipart és kereskedelmet. Baross Gábort a főváros fellendülését nagymérvben elősegítő közlekedésügyi politikája miatt választotta díszpolgárává Budapest közönsége. (87) A főváros költségén 1880—1883 között felépültek a közraktárak, (84) a Boráros téri elevátor, kiépültek a dunai rakpartok. A Vaskapu szabályozása, a főváros kereskedelmi kikötőjének átadása, fellendítette a hajóforgalmat. Budapestnek mint gabonaelosztó központnak a jelentősége évről évre nőtt. Nemcsak az ország gabonaforgalmát bonyolította, de közvetítette a Balkán gabonakivitelét is. Budapest kereskedelmének a terménykereskedelem mellett egyik legjelentősebb ága az élőállatokkal való kereskedés, az egyesítést követő évtizedekben fokozatosan emelkedett. Közép-Európa legjelentősebb sertéskereskedelmi piaca a kőbányai telep, a válság idején is prosperált. Az 1895-ös sertésvészt követő pusztulását, egy a korábbi évtizedekre is visszatekintő dokumentummal (92) mutatjuk be. Míg a főváros az országos és helyi lóvásártartási jogát bérbe adta a „Lótenyésztés emelésére alakult rt"-nak, a későbbi „Tattersal rf-nak, (82) a szarvasmarha- és sertésvásárok változatlanul kezelésben maradtak. (83) Az 1871-ben elkészült szarvasmarha és az 1902-ben átadott sertésközvágóhíd, nemcsak közélelmezési és köztisztasági szempontból volt jelentős létesítménye a fővárosnak. A vágóhidakkal egybeépített vásárterületek — a