Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A „Fővárosi Lapok'" tudósítása az Operaház megnyitásáról 1884. szeptember 27. (M.) Az ének és tánc múzsáinak nagy és új csarnoka tegnap este kívül belől ragyogott. Természetesen, belől sokkal jobban mint kívül. A fővárosi lakosság oly élénk érdeklődést tanúsított e megnyitási ünnep iránt, hogy a rendőrség már négy óra után zárfalat állított fel; különben a kocsiknak is, de még inkább a gyalogmenőknek, bajos lett volna az operaházhoz jutniok. Hét óra felé már nagy tömegek lepték el a sugár-út torkolatát, sőt a közeli szomszéd utczákat is. A váczi körút felől érkező kocsiknak hosszú sorban kellett vesztegelniük, míg tovább hatolhattak a czél felé. Az operaház környezete ki volt világítva számtalan lámpa által. Az épület külső oszlopos csarnokának terrászain, a két sarkon, nagy szeszlángok is lobogtak. Messziről egyszerre felzajlott a nagy éljenzés. A király jött, Albrecht főherczeggel, Klotild főherczegnővel és ennek nagyobbik leányával, udvari fogatokon nagy kísérettel. A pazaron világított vesztibule-ben ő felségét Tisza Kálmán kormányelnök (díszmagyarban), báró Podmaniczky Frigyes intendáns (honvédőrnagyi egyenruhában), Ybl Miklós s az építési bizottság fogadták. Mosolyogva nézett körül. Minden ragyogott, márvány aranyozás, szobor, falkép. És az arcok is sugároztak az örömtől. Hát még a nézőtéren, melynek derült szépsége és ízléses dísze mindenkit meglepett. Méltó ez a hely arra, hogy mennyezete az Olympus

1 legyen. A zenekar háromszoros riadót fújt, midőn a király megjelent az udvari magas páholyban. Huszártábornoki egyenruha volt rajta, valamint az ősz Albrecht főherczegen is. Leülve, közbe vették Klotild főherczegasszonyt, ki pompás piros atlaszruhában jelent meg; nagyobbik lánya (ki arcban hasonlít hozzá), gyönyörű fehér ruhába volt öltözve, szőke hajában virággal. Szélrül ült, a király mellett. A két szomszédpáholyban a kíséret foglalt helyet, —• Mikor a király belépett, az egész nagy díszű közönség felállt, az udvari páholy felé fordult s meghajolva éljenzett. A király többször köszönte meg, fejének meghajtásával a szívből jött üdvözlést. Lenn a zenekarban Erkel Ferenc

2 alakja tűnt föl. Ót illeté meg az a szerep, hogy első vezényeljen e fényes dalszínházban. Ö volt jelen egykor a magyar opera bölcsőjénél, midőn azt a nemzeti színház befogadta. Ő nevelte kitűnővé a zenekart s izmossá a hazai dalművet. Az ő operái máig is a mi zeneirodalmunknak legbecsesebb alkotásai. Tisztelettel néztünk reá, midőn karnagyi botját meglendíté a „Bánk bán" dallamos és erőteljes nyitányára. De bármily szépen hangzott is az, a szem ezúttal jobban el volt foglalva, mint a fül. Mindenütt kitűnőségek, előkelő hölgyek, 1. Utalás Lotz Károly mennyezetképére. 2. Erkel Ferenc (1810—1893): zeneszerző, karmester, zongoraművész.