Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

szép leányok, rendjelek, aranyos legyezők, gyémánt ékszerek. Magyar ruha nem volt sok, de a tömérdek fekete frakk és fehér nyakkendő szaloni egyformaságát számos katonatiszti egyenruha tarkítá. Még a tengerésztiszti vállbojt sem hiányzott. A „Bánkban" első felvonása után sokan mentek ki a ragyogó lépcsőre, az oszlopok közé, a foyerbe s a külső terrászra. Az utcán roppant tömeg állt, mellyel meggyült a rendőrség baja. Előadás alatt ugyanis a tömeg egy része betódult a külső csarnokba lépcsőkre, folyosókba s nem könnyű dolog volt e berontást kiszorítani. E miatt aztán zúgolódás támadt az utczán. Gúnyos éljeneket s hahotákat kaptak a lovas rendőrök, kik a kocsiútról visszanyomták a tömeget, itt-ott kardlapot is osztogatva. Hogy volt-e rá elég ok: azt a terrászról bajos lett volna megállapítani. Kezdődött a programm második száma: a legkitűnőbb magyar nyitány: a „Hunyadi Lászlóé". Ezt is Erkel Ferenc vezényelte. Hatalmasan hangzott. E nyitány után távoztak el a király és Albrecht főherczeg; de mielőtt eltávoztak volna, ő felsége megtekinté az udvari incognito páholyt is. Lenn aztán a sugárúton ismét a tömeg ujjongó éljenzése kísérte. Ezért várakoztak igen sokan pár óráig, hogy ez éljent elkiáltsák. A „Lohengrin" első felvonását az udvari páholyban már csak Klotild főherczegnő és lánya hallgatták, sokat beszélgetve egymással, de mint látszott, mind az előadásra vonatkozót. Megengedjük, hogy ha egy egész dalművet adnak elő, (például a készülő ,,István"-t),

3 egyöntetűség, művészi hatás tekintetében, a színpad estéje mélyebb benyomású marad. De ily ritka ünnepi estéken a közönség inkább a nézőtérről szedi össze emlékeit, melyeket megőrizni kíván. Másfelől a személyzetet e töredékes programm mellett nagyobb számban lehetett bemutatni: egyszerre két dalmű éneklőit. Mindenesetre Erkelt illette meg a tisztelet, hogy az ő műve hangozzék legelőször e csarnokban, mert neki köszön legtöbbet, legmaradandóbbat a magyar dalmű. Az operaház ez első estéje fényben sikerben szép első lapot fog képezni évkönyveinek elején. Hisszük, hogy ez évekbe sok szépet és dicsőt fog jegyezni az idő. Vajha jegyezhetne mentül több nemzeti dalműköltő támadását is, hogy Erkel Ferenc elmondhassa még életében egyiknek másiknak azt, amit Petőfi írt egykor a „Toldi" költőjére: „Mit én nem egészen dicstelenül kezdek. Folytasd te barátom teljes dicsőséggel" Ez óhajtással hagytuk el az első este a ragyogó m. kir. operaházat. Fővárosi Lapok. 1884. 1473—1474. 1. 3. Erkel Ferenc darabjárót van szó. Az opera csak 1885-ben készült el.