Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Az egy szobából álló háztartásokban a lakóknak több mint fele része szobatárs vagy ágyrajáró, kik mellett még 6 % „segéd" található; az idegen elem e lakásokban majd 60 %-ra rúg (a Terézvárosban 67 %). Azonban a több szobából álló lakások sem mutatnak föl sokkal kedvezőbb arányt, miután egyáltalában a lakosságnak csakis a 42 %-a olyan, hogy lakásában szobatárs nélkül, csak családtagjainak körében él. Az egy lakásra eső lakók száma átlag 5 1/2, vagyis 100 lakásban, illetőleg háztartásban 540 személy lakik. Ezen átlagos viszonynak a Belváros és Kültelkek lakossága tökéletesen megfelel. Az átlag alatt áll a Ferenczváros és Józsefváros, hol a lakók száma 100—100 lakásban valamivel több mint 500; az átlag felett áll a Terézváros 550, a Lipótváros 600, s Kőbánya több mint 700 lakóval. A ki városunk helyi viszonyait csak némileg is ismeri, ezen számokat igen kétkedve fogja fogadni. Igen valószínűnek látszik ugyanis, hogy a Ferencz- és Józsefváros kedvezőbb lakottsági viszonyt mutathasson fel, mint a Bel- vagy Lipótváros. De valljuk be itt nyomban, hogy a fenebbi számok e tekintetben már azért sem igen megbízhatók, mert az albérlők szobái szintén külön háztartásokként vétettek fel, minek következtében azon városrészek legtöbb háztartást, s így látszólag legritkább lakosságot tüntethetnek fel, hol legtöbb albérlő lakik. A lakottsági számnak napjainkban már nem igen tulajdonítanak közegészségügyi jelentőséget, s aligha vállalkoznék valaki arra, hogy megvizsgálja vajon a lakottsági szám nagyobbodásával következetesen nagyobbodott-e a halandóság is? Megbízható mértéket csupán azon számok nyújtanak, melyek kimutatják, hány egyén lakik átlag egy-egy szobában. A közegészségügyi bajok tulajdonképeni gyökere a szűk lakás. Ha a Wurmudvarban

1 320, vagy a király-utczai 20.

2 számú házban 411 egyén, tehát egy egész falu, egy födél alatt lakik, ebből magából még nem következik, hogy ezen ház lakói a legkedvezőtlenebb egészségi viszonyokban élnek; azonban igenis beáll ezen eset a külváros valamely jelentéktelenebb házában, hol talán csak 50 vagy 100 személy lakik, de négy vagy öt szobában, és fele részük talán pinczében. Ezen kérdésnek egész súlya tehát a szobák lakottsági számára fektetendő, mely kérdéssel jelen fejezet is foglalkozik. Ha a városrészek lakottsági viszonyát ezen szempontból vesszük szemügyre, egészen más eredményt nyerünk. 100 személy ti. átlag 32 szobában lakik, e szerint tehát egy szobára több mint 3 személy jut, mely viszont már is igen kedvezőtlennek nevezhető. A városrészek közül pedig az átlag alatt áll: Terézváros 4, Józsefváros 4, Ferenczváros 4, Kültelkek 4, Kőbánya 4 1/2 lakóval egy-egy szobára; az átlag felett: Belváros, Lipótváros 2 lakóval egy-egy szobára. Túlnépes lakásoknak azokat tekintettük, melyekben egy szobára 5 vagy több lakó esett. A népszámlálás alkalmával ily egészségellenes körülmények között lakott 78,727 egyén, tehát a lakosságnak 2/5 része, s ezek közül 15,664 pinczében! A túlnépes lakásokra vonatkozó fölötte érdekes adatok csak igen kevés városra 1. A mai V., Apáczai Csere János u. 15. a-b. sz. alatt. 2. A mai VI., Majakovszkij u. 28. sz.