Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
BEVEZETÉS
nézve vannak kimutatva. Midőn ezen pontnál összehasonlításokat akarunk tenni a berlini és königsbergi népszámlálások munkálataiban kiindulási pontokat lelünk, ugyan, de itt is csak azon szobákra vonatkozólag, melyekben 6 személynél több lakott. Pesten oly viszonyok között találtatott a lakosság 30 %-a, Berlinben 16 %, Königsbergben 25 %. Rendkívül túlnépesedett a Terézváros, még pedig nem, mint talán hinni hajlandók volnánk, annak a belváros felé eső része, hanem inkább a külső rész, hol egész lakosságának fele ily túlnépes lakásokban tengődik. Épen ily kedvezőtlen viszonyokat tüntet fel a Józsefváros is. Pesten tizenhárom ezer oly személy van, ki 10 vagy több egyénnel lakik egy-egy szobában; 20 vagy még több emberrel együtt lakik ezerkétszáz ember, míg azoknak száma, kik sűrűbben laknak, mint nyolczával egy-egy szobában, megközelíti a 30,000-et. Az orvos a városrészek ezen osztályozásában a járványos betegségek fészkét fogja felösmerhetni és azon kimutatások, melyeket a pesti legutolsó cholerajárvány felől bírunk, ez állításunk figyelemre méltó bizonyítékául szolgálnak. Különös figyelemben részesültek továbbá a csupán csak egy szobából álló lakások lakói; kivált tekintettel arra, hogy nyomába lehessen jutni azon erkölcsi rákfenének, mely a nemek együtt lakásában rejlik. Ezen vizsgálat eredményei igen szomorúak. A szegényebb osztályúak lakviszonyai átalán véve a nagyvárosi életnek egyik igen komor képét állítják elénk. Ott, hol ezerek nem jöhetnek oly helyzetbe, hogy az illő önfentartás első alapfeltételének eleget tegyenek, hogy saját lakással bírjanak; ott, hol a családatya kényszerülve van különben is szűk hajlékát idegenekkel megosztani s azoknak saját és övéi ágya mellé nyughelyet készíteni: ott a családi életet s az erkölcsi öntudatot legzsengébb gyökereiben támadják meg, s az egészséges gazdászati és fizikai fejlődés alapját ássák alá. Férfi és nő, fiú és lány húszával, harminczával, — egy nedves, mindig sötét pinczelyukba zsúfolva, beteg és egészséges közös zsúpágyon heverve, mely télen fagyos, merev, nyáron bűzös, ilyen ezerek és ezerek lakviszonya a nagy városokban. Sajnos, hogy a mily mérvben Pest inkább és inkább nagyvárosi jelleget ölt, ezen bajok is annál határozottabban lépnek előtérbe. Oly baj van itt előttünk, melyet a magára hagyott szegényebb lakosság saját erejéből a legritkább esetekben tud leküzdeni. Itt felsőbb beavatkozásra van szükség, s a „Laissez fairé! Laissez aller!" 3 elve igen szomorú következményekre vezetne. Nem kevesebbre mint 29,159-re rúg azon egyének száma, kik mint szobatársak vagy ágyrajárók idegenekkel egy-egy szobában laknak, s csak 1443 esetben vannak a nemek elkülönítve, míg legtöbb esetben a nemek együtt laknak: 17,358 férfi és 10,358 női személy lakik az őket befogadó családokkal együtt, közösen egy-egy szobában! Körösi J.: Pest szabad királyi város az 1870. évben... Pest, 1871. 130—131., 135—139. 1. 3. Hadd menjen minden a maga útján.
