Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

84,000 írtról évi 3 1/2 millió frtra emelkedett. Az utóbbi érték előállítására több mint 290,000 mázsa vas dolgoztatik fel, a mi a belföldi nyersvastermelésre nézve bizonyára igen nevezetes tétel, és melynek eleinte csak évi 1000 mázsa felelt meg. A gyár készítményei az Ural vidékén és Spanyolországban, tehát Európa két legszélső tájain, egyformán kelnek. 1869-ben Porosz-Sziléziában (Ratiborban) egy fiókgyár állíttatott fel, mely vasúti szereken kívül főleg lövetékeket állít elő és e fiókintézet, nevezetesen egy magaskemencze, arra van rendelve, hogy a nyersvasszükséglet egy részét fedezze. Ratiborban épen úgy mint Budán a fősúly a vasúti kerekek öntésére fordíttatik, minthogy a gyár főleg ezen gyártási ág művelésének köszönheti jelenlegi tekintélyes állását. IV. Malomipar Az ötvenes években keresztülvitt földtehermentesítés, mely a magyarországi mezőgazdászatot lényegesen átalakította és különösen a gabonatermelés rendkívül nagy fokozását eszközölte, természetesen a malomipar nagy mérvű fejlődését vonta maga után, minthogy sem a hegyvidékeken levő patakmalmok, sem a nagy folyóvizeken működő vízimalmok, sem a szélmalmok, melyek ugyan csak legutolsó sorban jöhetnek figyelembe, nem voltak képesek az ország szükségletét fedezni, még kevésbbé pedig tetemesebb kivitel számára dolgozni, és a mellett készítményeik minősége tekintetében sem feleltek meg az újabb kor követelményeinek. Hogy pedig a malomipar hazánkban a közgazdászati szempontból legszükségesebb és legjogosultabb iparágak közé tartozik, azt már a halhatatlan Széchényi is felismerte, midőn 1839-ben Reibeggi Putzer Jánossal mint Holzhammer J. A. botzeni czég főnökével, továbbá Fehr Vilmossal és Kilias Vilmossal egyesülten, József nádor védnöksége alatt, a budapesti József-hengermalmot 300,000 pengő frtnyi részvénytőkével megalapította. E malom fennállása első éveiben rendkívül nagy nehézségekkel volt ugyan kénytelen küzdeni, de ma azon kevés telepek közé tartozik, melyek mint a nagyipar létesítésén fáradozó és sok tekintetben téves, forradalom előtti törekvések eredményei fennmaradtak. Mellette a hatvanas évek elején még 5 nagyobb malom állt fenn Budapesten (Werther Frigyesé, Blum Jánosé, Barber és Clusemann társaké és Berger Lajosé Budán, Haggenmacher Henriké pedig Pesten). Ezen 5 malom azonban alig volt képes évenként összesen 1 1/2 millió mérőt feldolgozni. Mai nap a pesti hengermalom, mely azóta jelentékenyen megnagyobbittatott, maga is bír, legalább megközelítőleg olyan munkaképességgel, mint a hatvanas évek elején az említett öt telep együttvéve. A kamarai kerületben a hatvanas évek elején az említetteken kívül csak Velenczében és Kis-Szálláson voltak gőzmalmok. E malmokkal akkoriban első sorban mintegy 400 dunai vízi malom versenyzett olyan elárusítási területen, melyen a mondott időben a vasútnak még csak híre volt. Csakhamar azonban maga a helybeli szükséglet is annyi dolgot adott nekik, hogy fényes eredménynyel működhettek és a vízi malmok versenyét meg sem érezték.