Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
ELŐSZÓ
A várostörténet-írásunkban mutatkozó elmaradottságnak mindenekelőtt objektív, társadalmi gyökerei vannak, amelyeket a magyar polgári fejlődés közismert elmaradottságával jelölhetünk meg. A késői és feudális korlátokkal terhelt polgári fejlődéssel együttjárt a polgári öntudat hiánya, pontosabban késői ébredése, amelynek egyenes következményei pontosan felmérhetők a magyar történetírás, különösen pedig a várostörténet-írás terén. Magyarországon 1848 előtt a polgári átalakuláshoz közelítő társadalmi fejlődés talaján a városok történetével kapcsolatos vizsgálódások még nem szakadtak el az általános ipar- és kereskedelemtörténettől, illetve a leíró statisztikáktól, és nem jelentkeztek önálló tudományként. A liberális szemléletű Horváth Mihálynak az iparról és kereskedelemről szóló munkája, Fényes Elek leíró statisztikai művei, valamint Tormai Károlynak Fényes Elekkel Pest, Buda és Óbuda főadatairól összeállított kötete ezt a korai szakaszt példázzák. Köztudott, hogy a hazai városfejlődésben Budapestnek különös jelentősége van nemcsak fejlődésének üteme miatt, hanem azért is, mert a fejlődés sajátos következményeként rendkívül lelassította, sok vonatkozásban gátolta újabb városközpontok kialakulását, a városiasodás folyamatának kibontakozását. Az abszolutizmus kori kezdetek, valamint a kiegyezés után felgyorsuló kapitalista fejlődés menetében született meg az eddig gazdaságilag és közigazgatásilag egyaránt különálló három város egysége. Budapest történetének feltárása ezért nem egyszerűen a legnagyobb magyar város, mégcsak nem is a főváros, hanem a többi, zömében agrárjellegű városhoz mérten egyedülálló fejlődést mutató város történetének megismerését jelenti. Budapest története a magyar városiasodás történetének kulcskérdése, amely nélkül a magyar társadalmi és politikai fejlődés szakaszai és sajátosságai aligha világíthatok meg. Bizonyára törvényszerű, hogy Budapest egyesítését követően lépett ki a korábbi keretekből a várostörténet önálló műfajként, amelyet Salamon Ferenc „Pest-Buda története" c. háromkötetes műve reprezentál. De az sem véletlen, hogy a történeti leírás csupán a középkorig követi nyomon a települések sorsát. Salamon munkája, ha sajátos módon befejezetlen és adós maradt is a gazdasági-társadalmi fejlődés Összképének bemutatásával, mégis utat nyitott a téma feldolgozásával, valamint gazdag tényanyagával a további kutatások számára. Az ezután következő évtizedekben szaktörténészek tollából kifejezetten Budapest történetére vonatkozó munkák nem születtek. Ugyanakkor számos tanulmány jelent meg a későbbi évek során a főváros történetének tárgykörében, amelyek lényegében három irányzat köré csoportosíthatók. Ezek a fővárossá emelkedett város közigazgatási jogállásával és belső igazgatásával, a városrendezéssel és a nagy erőfeszítéseket követelő városgazdálkodással, végül a nagyváros társadalmi feszültsége által felvetett szociálpolitikai és közművelődési kérdésekkel foglalkoznak. A millenniumi Magyarországon szinte egyedülállóak Körösi Józsefnek a kor színvonalán álló demográfiai tárgyú statisztikai elemzései, nemzetközi összehasonlító vizsgálatai. Tematikai jelentőségénél fogva hangsúlyoznánk az egykorú magyar marxisták idevágó kezdeményezéseit is, mint azt Bolgár Eleknek a főváros szociálpolitikájával foglalkozó tanulmányai és Szabó Ervin működése bizonyítja.
