Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink

Ha az adatok között böngészünk, elég jelentékeny lesz azoknak az adatoknak a száma, amelyek KRESZNERICS szótárába is belejutottak. Ez azonban mégsem ellenmondás, mert fürkésző szemünket az sem kerülheti el, hogy KRESZNERICS mindig megnevezi azt a szótárt, ahonnan ez igéket veszi. Ő tehát bizonysága annak, hógy a -d-s képző az ő fülének is idegen volt (ő a múlt század elején élt). KRESZNERICS adatai még másról is tanúskodnak. Többször átveszi a -dös, mint a -dès képzőt, sőt megtörténik az is, hogy a röpdös-nél MA.-ra hivatkozik, holott ott repdes van. Ez igazolja azt : hogyha a Dunántúlon, vagy legalább is Kemenesalján a -d-s képző manapság lábra kapna, a magashangú alakok az e-vel szemben túlnyomórészt ö-vel volnának. Ha már azt vizsgálgatjuk, hogy nyelvjárásaink mennyi színnel tarkítják nyelvünket, megemlékezhetünk arról a különböző hatásfokról is, amely egyes íróink nyelvében a nyelvjárások részéről megnyilvánul. A d-s képző vizsgálatában nyelvünk jelenségeinek igazán csak kicsike része került figyelmünk gyújtópontjába, mégis megláthattunk egyet-mást. Azon nincs semmi csodálni való, hogy a -d-s képzővel rendelkező nyelvjárások területének írói használják ezt a képzőt. Erre már följebb is kitértünk. Érdemes azonban külön figyelmet szentelni annak, hogy más nyelvjárások területének írói hogy viselkednek ezekkel a képzőkkel szemben. Az író ember ugyanis sokat olvas, vagy éppenséggel népnyelvi tanulmányokkal is foglalkozik, tehát ha földrajzilag távol is esik ennek vagy annak a nyelvi sajátságnak a lelőhelyétől, olvasmányai útján tanulhat messze eső tájak nyelvéből is. Legnagyobb a hatás a kérdéses nyelvjárás területén lakó írókra. Hogy az író mennyire függ nyelvjárásától, azt szemléltetően igazolja a különböző tájak íróinak egymás mellett való vizsgálata. Ha például a Fekete Kolostor írójának nyelvét vizsgáljuk a Hajnal Badányban (Fekete István) szerzőjének nyelvével szemben, mindjárt szemünkbe ötlik a -d-s gyakorisága az előbbinél és ritkasága az utóbbinál, mert Kuncz Aladár erdélyi, Fekete pedig dunántúli. Feketénél csak egy-kétszer találtam -d-s képzős igét, pedig többször is lett volna alkalma használni. E helyett használta azokat a képzőket, amelyek Dunántúlon divatosak. Az író, főkép a szépíró az irodalom útján más vidékek irodalmi nyelvével is érintkezésben van, és olyan képzőket is használhat, amiket közvetlen tapasztalatból nem ismer. Az is előfordulhat, hogy idegen nyelvjárást beszélő ajkáról hall valami neki új képzőt