Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
2. Népi alapok. 1 Játékaink gyökereinek vizsgálatánál a román, a kelta (főként a gall) és a germán népiség hagyományait, ősi kultikus szokásait, lobogó cselekvési vágyát, meleg érzelemvilágát, romlatlan és tárgyilagos világnézetét sem szabad mellőznünk. Ezek hatását, bővebb források hiányában, sajnos, nem tudjuk a maga egészében körülhatárolni. Meglétét azonban még a későbbi, írásban rögzített játékokban és dallamokban is megfigyelhetjük. A rómaiak decemberi szaturnáliái és januári kalendás ünnepségei, továbbá az északi népek téli napfordulói álarcos alakoskodásai, táncai és énekei a liturgikus játékok keletkezésének idején a provinciákban még mindig virágoztak. Az Egyház ugyan kezdettől fogva tiltotta Őket.f 1 de nem sok eredménnyel. Ezért bölcs misszióspolitikával legalább a nagyobb ünnepek (karácsony, vízkereszt és húsvét) éjtszakájára eső pogány ünnepek kilengéseit nyesegette és az egész szokástömegnek keresztény tartalmat iparkodott adni. Ebbeli törekvései - nek kimerítő és megbízható monográfiája sok nehéz kérdést lesz hivatva megoldani. STUMPFL nagy port felvert munkája, 4 2 melyben a pogány germán, sőt részben indogermán kultikus alakoskodásokból iparkodott levezetni a középkori dráma minden műfaját, köztük a karácsonyi és a vízkereszti játékot is, egyelőre csak még jobban-összekuszálta az amúgy is bonyolult kérdést. Zavaros alapfogalmai, a nemzeti és a faji sajátságok túlbecsülése és az antik, a keleti és a keresztény hatás teljes kizárása egészen tévútra vezették ezt a kiváló tudóst. Nagy merészség volt tőle a napkeleti bölcsek csillagát az indogermán napkerékkel, a mágusok vándorlását, felajánlását és imádását a germán «Heischegang»-okkal, Heródest a bolondünnep királyával, s játékaink több más elemét 1 1 A III —-VI. század egyházi tilalmainak gyűjteményét és magyarázatát lásd ALT, HEINRICH, Theater und Kii&he in ihrem gegenseitigen Verhältnis historisch dargestellt. Berlin 1846, 310—327. 1. A későbbi zsinati tilalmakat és az egyházi írók nyilatkozatait nagy bőségben közli ILG , J., Gesänge und mimische Darstellungen nach den deutschen Konzilien des Mittelalters. Programm. Urfahr 1906, és STUMPFL, ROBERT, Schauspielmasken des Mittelalters und der Renaissancezeit und ihr Fortbestehen im Volksschauspiel. Berlin .1931. (= Schriften der Gesellschaft für Theatergeschichte, 41. kötet.) 4 2 Vö. STUMPFL, ROBERT, Kultspiele der Germanen als Ursprung des mittelalterlichen Dramas. Berlin 1936.
