Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
A vízkereszti szentmise offertóriuma alatti ünnepélyes felajánlási szertartás értékes emlékét őrizték meg a középkori francia krónikák. A keresztény császárok és királyok ősi joga a szentmise alatti felajánláshoz ugyanis akkor is megmaradt, amikor a hívek felajánlását már régen eltörölték, 3 8 vagy csak ritkán engedték meg, külön helyi kiváltság alapján (Rouen stb.). V. Károly francia király vízkereszti felajánlását 1378-ban, amikor Károly római császárt látta vendégül, egy francia krónika így írja le : 3 9 «Et quant ce vint à l'offrande, le rov avoit fait appareillier trois paires des offrandes, d'or, d'encens et de mirre, pour offrir luy et pour l'empereur ainsi qu'il est acoustumé. Et fist demander le roy à l'empereur s'il offreroit point, lequel s'en excusa en disant qu'il ne povoit aler né soy agenoillier né aucune chose tenir pour la goûte, et qu'il pleust au roy offrir et faire selon son acoustumance ; si fu l'offrande du roy tèle qui s'ensuit : Trois chevaliers, ses chambellans, tenoient hautement trois bêles coupes dorées et esmaillées ; en l'une estoit l'or, en l'autre l'encens, et en la tierce le myrre, et alèrent tous trois par ordre, comme l'offrande doit estre bailliée, devant le roy, et le roy après, qui s'agenoillièrent, et il s'agenoilla devant l'arcevesque, et la première offrande qui 3 8 Vö. Concilium Trullanum (629), canon 69: «Nulli omnium liceat, qui quidem sit in laicorum numero, intra septa sacri altaris ingredi, nequaquani tarnen ab eo prohibita potestate et auctoritate imperial!, quando 'quidem voluerit Creatoris dona offerre ex antiqua traditione». Idézi MARTÈNE, EDMUND, De antiquis ecclesiae ritibus libri quatuor. Rotomagi 1700—1707, IV. kötet, 380. 1. — Régente a vízkereszti szentmisében hirdették ki húsvét ünnepén'ek napját is. Utána következett a papság és a nép ünnepélyes felajánlási körmenete : «Denuntiato Paschatis die, sequitur oblatio, in qua olim Francorum reges exemplo Magorum aurum, thus et myrrham ad altare offerebant». Vö. MARTÈNE , i. m., III. kötet, 44. 1. 3 9 Vö. PARIS, P., Les Grandes Chroniques de France. VI. kötet (Párizs 1838), 382—383. Mi YOUNG , Drama II, 433. 1. nyomán idézzük. A rendkívül értékes középkori francia szöveg magyar fordítása a következő : «Amikor az ajándékok felajánlására került a sor, a király — maga és a császár nevében — háromféle ajándékot állíttatott össze : aranyat, tömjént és mirrhát úgy, amint az szokás. Ezután megkérdeztette a császárt, hajlandó volna-e arra, hogy ő is elvégezze a felajánlást? A császár azonban kimentette magát, mondván, hogy köszvénye miatt sem járni, sem letérdelni, sem pedig valamit a kezében tartani nem tud. Ezért a király csak végezze el maga a felajánlást úgy, ahogy azt szokta. A király felajánlása a következő módon történt : Három lovag, a király kamarásai, magasan felemelve három szépen aranyozott és zománcozott kupát tartott a kezében. Az egyikben volt az arany, a másikban a
