Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok

liturgikus rész «Incipit»-je (pl. Te Deum, Puer natus est, stb.), a «sic finit», «expleto officio», «hoc finito» és hasonló kifejezések jelzik, vagy pedig a befejező rubrika mondja meg. Sok szövegünk az elején vagy a végén, vagy mindkét helyen csonka. Viszont néha az épnek látszó játékoknál is magából a szövegből kell eldönteni, hogy nem hiányzik-e belőle valami. Az aprószentek-jelenet végét például több játékban — úgy látszik szándékosan — elhagyták. Az előadás helye a templom. Ez ugyan nem mindig derül ki a rubrikákból, de fel kell tételeznünk. Csak a XIV. századtól kezdve vannak arról adataink, hogy a vízkereszti játékokat a templomon kívül is játszották. Gerhoh von Reichersberg és Herrad von Landsberg kifakadásai a visszaélések ellen templomban előadott játékokra vonatkoznak. Féltették Isten házának szentségét, a papság és a hivők áhítatát az egyre jobban elvilágiasodó darabok szellemétől. Közelebbről megjelölve a főoltár, a szentély-kórus, a kereszthajó, utóbb a főhajó és a mellékhajók alkották a játék színhelyét. A pásztorjátékok és az egyszerűbb vízkereszti játékok a főoltárnál és a szentély-kórusban játszódtak le. Később azonban egyre hoszszabb lett a játék akciósugara. Heródes trónja a templom közepére került, a jászolt pedig a főhajóban vagy az egyik mellékhajóban egyre hátrább helyezték, úgyhogy a pásztorok és a mágusok körmenetének szinte az egész templomot be kellett járnia. Az előadás helyével szorosan összefügg játékaink színpadának kérdése is. A mai értelemben vett színpadról és nézőtérről, mely a renaissance közvetítésével, antik hatás alatt, az újkor századaiban alakult ki, a középkorban nem lehet szó. Mégkevésbbé a liturgikus drámánál, melynél a templom, főként annak szentélykórusa, oltárai és az egyes jelenetek előre elkészített helyei (loca, loci, sedes) együttesen alkották a színpadot. Ez tehát ú. n. szimultán térszínpad volt, ellentétben az újkor szukcesszív felületszínpadával. A játékban előforduló helyek már az előadás megkezdése előtt fel voltak állítva, el voltak rendezve. A több helyből álló csoportok (pl. Heródes udvara) egy-egy állomást, «statio»-t alkottak. A szereplők felöltözve és szerepük jelvényeivel ellátva a kijelölt helyükön voltak : a mágusok a maguk szögletében, a bábák a jászol mellett, Heródes és udvari emberei a trónuson, az írástudók attól nem messze, külön helyen. Az ülőhelynek thronus vagy sedes a neve. Ezek a kellékek kezdetben inkább csak jelképszerűek voltak. A jászolt például a főoltár helyet-