Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
tesítette stb. Lassanként azonban mindent foghatóbb, realisztikusabb formába öltöztettek. Az oltárra a Szent Család tagjait ábrázoló szobrok kerülnek, vagy pedig külön jászolt állítanak fel valamelyik mellékoltáron vagy oldalkápolnában. (Fleuryben a templom egyik kapujánál helyezték el). Heródes először csak az énekben szerepel, később már személyesen is megjelenik. Trónját a templom közepén vagy egyik mellékoltárnál állítják fel, s hamarosan egész trónemelvénnyé fejlesztik, hogy népes udvara is elférjen rajta. Bár szövegeinkben semmi adat sincs róla, mégis valószínűnek tartjuk, hogy a XIII—XIV. század folyamán nemcsak a templomban, hanem a mellette levő kolostor vagy a káptalan keresztfolyosóján, ebédlőjében is előadták játékainkat. A renaissance még tovább ment. A vízkereszti játékot kivitte a város utcáira és a stációkat különböző templomoknál helyezte el. A milanói domonkosok 1336-tól kezdve már így rendezték meg a háromkirályok körmenetét. A keleti pompájú körmenet sok szolgával és kísérővel, lovakkal, öszvérekkel és exotikus állatokkal, kürtök és harsonák zengése közben vonult a domonkosok templomától az utcákon át, és Szent Lőrinc oszlopainál tartotta az első stációt. Itt volt Heródes az írástudóival és bölcseivel. Miután kikérdezte a bölcseket, azok kíséretükkel együtt, nagy tömegtől körülvéve, Szent Eustorgius templomáig vonultak. Itt volt felállítva, a főoltár egyik oldalán, a jászol ; benne Szűz Mária, karján a Kisdeddel ; mellettük az ökör és a szamár. A felajánlás után a mágusok elszenderülni látszanak. Ekkor egy szárnyas angyal figyelmezteti őket, hogy ne a Szent Lőrinc-közön, hanem a római kapun át térjenek vissza a hazájukat jelképező domonkosok templomába. A stációk helyének és berendezésének helyreállítását minden játéknál külön kell elvégezni, tekintetbevéve a templom helyrajzát és állapotát az előadások idejében. Az ilyen helyreállításra értékes útmutatásokat találunk Max Herrmann, Robert Stumpfl, Gustave Cohen, Heinrich Borcherdt és Eduard Hartl műveiben. 23 7 23 7 HERRMANN, MAX, Forschungen zur deutschen Theatergeschichte des Mittelalters und der Renaissance. Berlin 1914. — STUMPFL, ROBERT, Die Bühnenmöglichkeiten im XVI. Jahrhundert : ZfdPh. 1929—1930. — COHEN, GUSTAV, Mise en scène, 29—32. 1. — BORCHERDT, IIANS HEINRICH, Das europäische Theater im Mittelalter und in der Renaissance. Leipzig 1935. — HARTL, EDUARD, i. m., 58—-68. 1. A korábbi irodalmat és a részletkérdések irodalmát ezekből a művekből könnyen összeállíthatjuk.
