Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
hasznosan gondolkodni ; hivatásbeli feladatainak elvégzése után fennmaradó óráiban most már mindenki azon gondolkodik, hogy miként lehetne hasznos maga, házanépe és embertársai javára. A folyóirat számára az jelentené a legnagyobb elismerést, ha majd azt hallhatnák, hogy nérriiképen az ő fáradozásaik is hozzájárultak ezen boldog korszak kialakításához. Ezek alapján természetes, hogy inkább a népszerű ismeretterjesztés volt a folyóirat célja, mint tudományos értekezések közlése. A földrajzi, természetrajzi és gazdasági vonatkozású cikkek mellett a történetiek voltak túlsúlyban. De a kor politikai és világnézeti kérdései is hallatták hangjukat. így örömmel köszöntötték azt a könyvecskét, melynek kidolgozásában Kollárnak is része volt, s amely Lengyelország felosztásakor bizonyította a magyar király történeti jogait Galíciára és Lodomériára. Hasonló elismeréssel ismertették Riegger bécsi professzornak azt a könyvét is, amely a magyar egyházjogban érvényesítette a felvilágosodás eszmevilágát. A kor egyik legjellegzetesebb kérdését, a nevelés ügyét is az új szellemben fogták fel s megírták, hogy annak a célja nem más, mint hűséges alattvalók — getreue Diener — nevelése. A folyóirat fennállásának öt éve alatt jó munkát végzett. A budai egyetemi tanács évekkel később úgy nyilatkozott róla. hogy «e mű mindenféle tudománnyal bővelkedik ; tele van érdemes tudnivalókkal; tartalmát kitűnő válogatás és éles ítélet jellemzik». 1 Hogy 1776 június végén miért szűnt meg, nem tudjuk. A búcsúzó cikk csak annyit árult el, hogy váratlan és hihetetlen nehézségek merültek fel, melyek a további megjelenést lehetetlenné tették. A nagyobb méretekben mozgó ezen Kollár-féle kísérletek után •— a teljesség kedvéért — Toldy Ferenc nyomán megemlítünk még egy-két jelentéktelenebb próbálkozást is. Bod Péter 1756-ban felhívta Ráday Gedeon figyelmét egy «Literata societas» fontosságára, mely — nyilván a francia példa nyomán — megfelelő magyar nyelvtant készíthetne, magyar verseket és történetírókat adhatna ki. Négy év múlva egyháztörténetének előszavában nyomtatásban is hangoztatta, hogy «igen jó volna tudós emberekből álló Magyar Társaságot a magyar nyelvnek ékesgetésére, mini más nemzetekben vagyon, felállítani». Ugyanakkor kezdte a magyar szellemi kultúra érdemes harcosa, a pozsonyi városi tanácsnok, 1 Fináczy, i. m. 268. ].
