Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre

Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században

akarta oldani, a körülmények kényszerítő hatása folytán megváltozott. Igaz ugyan, hogy az eredetileg tervezett «Societas Literaria»-ja is inkább csak szellemi közösség lett volna, mint egy központban dolgozó formális társaság. De azért mégis társaságnak lett volna tekinthető, mert élén a választott elnök és titkár állott volna, a tagok pedig rendszeresen érintkeztek volna egymással. Az utóbbit, H órányi által ugyancsak «Societas Literaria»-nak nevezett társaságot azonban sokkal inkább csak az Anzeigen írógárdájának tarthatjuk.

1 Szabályzatáról, szervezetéről nem tudunk semmit, mert bizonyára nem is volt. Az írógárda irányítója Kollár volt, a szerkesztés technikai munkáját leghűségesebb munkatársa, a 60-as években Írnoka, Tersztyánszky végezte. A Bécsben megjelenő folyóirat «Társaságának» tudtunkkal csak ez a két tagja élt a császárvárosban. A többiek főleg a Felvidéken laktak, így Windisch Károly Teofil Pozsonyban, Benczúr József Késmárkon, Czirbesz András János Iglón.

2 Az Anzeigen öt éven át jelent meg kéthetenként félives terjedelemben. Németnyelvű cikkei teljesen a kor eszméit tükrözték. A bonismertetést igyekezett szolgálni nem annyira tudományos, mint inkább közérdekű formában. Arra törekedett, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású olvasónak hasznára legyen. A gyakorlatiasságnak, a hasznosságnak a 18. század racionalizmusát annyira jellemző eszméje irányította a folyóirat vezetőségét s ezt az eszmét igyekezett meggyökereztetni az olvasók lelkében is. Az 1772-ben megjelent első számban olvasható programmadó cikkben — An unsere Leser — fejtegette a névtelen író célkitűzésüket, mely szerint arra törekszenek, hogy a tudós, a művész, a kereskedő s a gazda is találjon a folyóiratban valami kedvére valót ; arra törekszenek, hogy mindjobban megközelítsék végcéljukat, ami nem más, mint közhasznú dolgokról gondolkodni és írni : gemeinnützlich zu denken und zu schreiben. Igen, — folytatta lelkes hangon a cikkíró — végre most már mindenki igyekszik 1 Jellemző, hogy a kortárs Weszprémi tudott az 1763-i Societas Literaria tervéről, de az Anzeigen «Gesellschaft» -járói nem volt tudomása, noha maga is a munkatársak közé tartozott. Azért írhatta a föntebb idézett helyen : Dolendum est maximopere viros eruditos Hungáriáé in huiuscemodi sodalitium litterarium ita invidentibus fatis nunquam in hunc usque diem coalescere potuisse. 2 V. ö. Csóka, i. m. 93—102. 1. Fináczy Ernő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. köt. Budapest, 1902. 267—268. I. 2*