Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
tudott megbirkózni. Később, 1771-ben írták, hogy tapasztalatból tanulták meg, hogy mennyire veszedelmes dolog a tervekről még bizalmas körben is nyilatkozni. 1 Eszméjét azonban nem vetette el s hosszú küzdelmek árán is kitartott annak megvalósítása mellett. 1764-ben történt, hogy Kollár igen élesen szembe került a magyar közvéleménnyel. «De originibus et usu perpetuo potestatis íegislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae» című könyvében a küszöbön álló országgyűlésre való tekintettel a királyi jogok védelmében annyira támadta a nemesség és az egyház régi jogait, hogy az összeült országgyűlés viharos jelenetek közepette követelte a szerző megbüntetését. Könyvét a pozsonyi piacon hóhér égette meg és az Egyház is indexre tette. Ezek után Kollár erkölcsi halott lett a nemzeti közvélemény szemében. így természetszerűleg nem gondolhatott már arra, hogy egy szabályosan megszervezett társaságot alakítson a legkiválóbb magyar tudósokból és kutatókból. Hazafias érzése s tudós becsvágya mégsem hagyta sokáig tétlenül. A debreceni kollégium tanári kara '1767-ben biztosította arról, hogy benne látják a magyar tudományosság vezérét, akinek olyan előnyös helyzete van, amilyen Sambucus óta magyar embernek nem adatott.- Az 1763-ban alapított mannheimi Tudományos Akadémia is azidőtájt, 1769-ben tisztelte meg irodalmi működését azzal, hogy rendkívüli, azaz külföldi tagjává választotta. 3 De Bél Mátyás gazdag szellemi öröksége sem hagyta nyugodni. 1764-—-65-ben azon fáradozott, hogy Bél művének folytatását Mária Terézia vegye kezébe s a munka irányítását bízza a Lipcsében élő Bél Károlyra, aki atyjának egyébként is munkatársa volt s aki a feladat vállalására készségesnek is nyilatkozott. Miután ez a terve sem sikerült, 1768-ban arra törekedett, hogy legalább az özvegy birtokában lévő kéziratos 3 «Notitia»kötetet szerezze meg a maga számára, hogy így megmentse azokat az elkallódástól vagy attól, hogy esetleg Lipcsébe kerüljenek s így elvesszenek a magyar tudományosság számára. Bár Kollár igyeke1 Allergnädigst Privilegirte Anzeigen 1. számának bevezető cikke. 2 Csóka, i. m. 87, 88, 100. 1. 3 Sociís extraordinariis annumerari tum (1769) coeperunt spectatissimi duo in orbe literato viri, Hungarus atque Italus, ille Adamus Franc. Kollár . . . olvassuk a História et Commentationes Academiae Electoralis scientiarum et elegantiorum literarum Theodoro-Palatinae III. kötetének 8. lapján. Mannheim, 1773. A pannonhalmi főapátsági főiskola éykönyve. -