Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre

Dr. Sámson Edgár: Fejezetek d. z képzős gyakorító igéinkből

korszakban megállapíthattuk. Valamennyi -ad-oz-nak van ugyan -ad képzős megfelelője is, de ezeknek néhánya a nyelvújítás alkotása Jesz és a köznyelvben máig sem tudtak elterjedni. (Ilyenek : ingád, hajiad, omlad, romiad; az ingád igét a MTsz. közli a Székelyföldről.) (L. 118—23, 136—8. 11.). A XVII. században egészen világossá válik a helyzet, mert itt már néhány olyan ige is előfordul, amelynek még a nyelvújítók sem alkottak -ad végű párját az -adoz mellé. Tehát itt már az előbbi században esetleg feltehető lehetőség sem foroghat fenn, hogy t. i. a nyelvújítók ritkán előforduló népnyelvi adatokat mentettek meg a pusztulástól. Azok az igék, amelyeknek egyáltalán nincs -ad képzős változatuk, a következők : mozgadoz, sajgadoz, siradoz. A nyelvújítás persze az e században előforduló igék egynémelyikéhez is megalkotta a maga -ad képzős párját. Ilyenek : hullád, lángod, oszlad (L. 123—4, 129—30, 138—9. 11.). A XVIII. századból tárgyalt tizenöt ige közül négynek nincs -ad képzős párja, a bomladoz mellett előforduló bomlad nyelvújításkori elvonás, a baggadoz, gornyadoz mellett előforduló baggad, gornyad a népnyelvben ismeretes, a duzmadoz, horgadoz párjaként szereplő duzmad, horgad nem köztulajdona a magyar nyelvnek, a roskadoz a roskad igével együtt Szabó DÁvm-nál jelentkezik és ezek nem is lehetnek régi igék, mert szegény szócsaládjuk van. Az egyszerű -oz gyakorító, vagy az összetett -adoz képző, de mindenesetre a sok -adoz végű ige hasonlóságára megalkotta a nyelvérzék a Cornides kódexbeli rothad mellé a rothadoz igét (1784.) és a XVII. századi zsibbad mellé a zsibbadoz származékot (SzD.

2). Az. -ad képzős alakpárral nem rendelkező igék közül (ilyenek: botladoz, csorgadoz, csukladoz, darvadoz) a játszadoz alakot kihagytuk, mert, ennek alapszavául a XV. századi játszod igét kell felvennünk még akkor is, ha ez az alapszó ma már nincs meg. Ilyen -od>-ad, továbbá -odoz> -adoz hangváltozással egyéb esetekben is találkozunk. (Vö. EgyszGy. 55, 68, 191, az -odoz képzővel pedig majd máskor foglalkozunk.) (-L. 124—7, 130—3, 139—40. II.). A XIX. század elejétől napjainkig összegyűjtött idetartozó adataink száma negyvenhárom. Ezek között tizenkilenc olyan, amelynek egyáltalán nincs is -ad képzős alakpárja, tehát ebben a korban még kevésbé volt kellék, hogy az -adoz mellett -ad is legyen. Ez már az -adoz teljes kibontakozásáról tanúskodik és azt is elárulja, hogy e XIX. századi magyar nyelvérzék a gyakorítás kifejezésében nagyobb szerepet juttatott az -adoz képzőnek, mint