Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre

Dr. Sámson Edgár: Fejezetek d. z képzős gyakorító igéinkből

az -atí-nak. Ugyancsak tizenkilenc azoknak az igéknek a száma, amelyek az -adoz -ad alakpárjával is rendelkeznek. Ez a tény azonban még korántsem azt bizonyítja, hogy ezekben -<id+-oz volna a képző. Ha ugyanis. ezeket az igéket jobban szemügyre vesszük, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az -ad végű alakpár többnél is századokkal megelőzi az -adoz-1. Ennek pedig csakis az az egyetlen magyarázata lehet, hogy az -adoz képző szóalkotó ereje a XIX. században elérte virágzásának tetőfokát és sokkal élénkebben hatott a nyelvérzékre, mint az előző időkben. Itt már nem beszélhetünk -ad-r-oz képzésről, olyan erős volt az -adoz. Mivel azonban sok esetben szépírók (nyelvújítók) alkotásairól van szó, azért nem egy ige ezek közül csupán a papíron maradt, a nélkül hogy szélesebb rétegek kincsévé vált volna. Ezen -ad~oz,-adoz alakpárokkal rendelkező igék között olyanok is vannak, melyeknek az alapszava nem felel meg ízről-ízre a származéknak (koppad~ kopadoz, kussad~ kusmadoz, roggy ad ~ rogy adoz). Ez a dolog is a mellett bizonyíték, hogy a nyelvé'rzék sem sokat törődött az -ad végzettel, hanem megalkotta arravaló tekintet nélkül is a maga -adoz képzős igéjét. Van ebben a csoportban öt olyan ige is, amelynek -ad végű alakpárja nem általánosan ismert a magyar nyelvterületen, hanem csak valamelyik nyelvjárásban (fojlad, gugad, gunnyad, kanyvad, szálladj. Ha az -adoz több nyelvjárásban ismeretes, mint az -ad, vagy éppenséggel az egyiket ez, a másikat pedig amaz a nyelvjárás ismeri, akkor itt is az látszik, hogy nincs összefüggés az -ad és az -adoz között, vagyis az -adoz önálló szóalkotó tevékenységet fejtett ki (L. 127—9," 133—6, 140—2. II.). Az -ad-\--oz és -adoz képző gyakran előfordul régi és újabb íróink nyelvében egyaránt. A nyelvújítás korában pedig nemcsak a szépírók kapták föl ezt a képzésmódot, hanem az értekező prózában és az újságirodalomban is találkozunk vele. A legújabb kor nyelve sem mutat semmi jelt arra, hogy a divatja letűnőben volna. A nyelvújítás korában igen kedveltté lett az -adoz képző, a kifejezés finomságának éreztetésére. «A nyelv lágyságát emeli az is, hogy Bajza szereti a kicsinyítő és gvakorító képzőket... Legfeltűnőbb a gyakorító -z kedvelése. Kisfaludy Sándor Himfyjében lép fel e képző először sűrűbben : Helmeczynél rendszeressé válik, de legkövetkezetesebben Bajza és iskolája használta» (írja Bajza József Bajza költői nyelvéről készített értekezésében. Nyr.