Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre

Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században

III. Károly uralkodásának utolsó évtizedében tényleg élénk mozgalmasságot tapasztaltunk a magyar tudományosság területén. Ez a mozgalmasság azonban megszűnt, mihelyt Mária Terézia trónra lépett s megkezdődtek a háborúk, melyek több, mint két évtizeden át igénybe vették a magyarság anyagi és erkölcsi erejét is. De mihelyt elcsitult a harci zaj, máris újra jelentkeztek a nemzet megoldásra váró tudományos és művelődési problémái. A magyarországi tudományos munka megszervezésének első szószólója Mária Terézia alatt a bécsi udvari könyvtár besztercebányai születésű, magyar iskolázottságú és tudós műveket író őre, Kollár Ádám Ferenc volt. Amikor 1763-ban kiadta Oláh Miklós, «Hungaria et Atila . . .» című művét, annak címlapjára, Magyarország térképe alá irta jelmondatát : «Florebit studiis cultior illa meis». így kívánta jelezni azt, hogy tudományos munkássága céljául hazája műveltségének fejlesztését s azáltal boldogulásának elősegítését tűzte ki. Akkortájt (1762-ben) történt, hogy Kollár ismételten megfordult Bél Mátyás Pozsonyban élő özvegyének a lakásán s ott megismerkedett a nagy tudós hatalmas és értékes irodalmi hagyatékával.

1 Valószínűnek tarthatjuk, hogy Bél munkásságának oly fontos és mégis befejezetlen voltát szemlélve alakulhatott ki lelkében a magyar honismertetést — pátriám nostram noscere — szolgáló tudományos társaság eszméje. Látnia kellett ugyanis, hogy az ilyen nagyszabású feladatot csakis egyesült erővel lehet megoldani. Célja elérésére tehát Kollár tudományos társaság, «Societas Literaria» megszervezését tartotta szükségesnek. Tervezete szerint a tagok kezdeti létszáma — akárcsak az Académie Française-ban — 12 volt. Tagságra vallási, nemzetiségi és társadalmi különbség nélkül mindazon magyar alkalmas volt, aki megfelelő lelkülettel és tehetséggel rendelkezett. Ügy látszik, hogy bár szabályosan megszervezett, de azért mégis csak magántársaságra gondolt, melyben a tagok többsége a saját kebeléből választ elnököt és jegyzőt, akit Kollár «historicus»-nak nevezett. Az ő társasága nem akart akadémiaszerű közintézmény lenni, melynek tagjai székhelyükön dolgoznak, rendszeresen üléseznek, egész munkaerejüket a közös cél szolgálatába állítják s ezért megélhetésüket biztosító rendszeresített tiszteletdíjat élveznek. Elgondolása szerint a honismertetés alaposabban és gyorsabban történik akkor, ha a 1 Str. 1762 : 3340 ; 1766 : 1510.