Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
társaság tagjai az ország különböző vidékein laknak s így a hazának más és más területeit teszik vizsgálat tárgyává. Kollár ezen elgondolásával kapcsolatban utalnunk kell még arra is, hogy állandó székhellyel rendelkező magyar akadémia vagy tudós társaság alapítására •— a viszonyok helyes ismerete alapján -—- nem is gondolhatott. 0 maga Bécsben élt, hivatala őt a császárvároshoz kötötte ; a magyar tudós társaság székhelye viszont csakis a hazában, pl. az ország akkori fővárosában, Pozsonyban lehetett volna. Ám Kollárnak különböző hivatalokban, állásokban élő, e tekintetben számba vehető barátai onnét távol : a Felvidéken, az Alföldön és Erdélyben éltek. Ha tehát ő nem számított, arra, hogy társasága erőteljes állami támogatásban részesül, mely személyi és dologi vonatkozásban létalapja lett volna az öncélú működésnek, akkor tényleg nem gondolhatott állandó központtal rendelkező honismertető tudós társaság alapítására. A tervező úgy gondolta célja megvalósítását, hogy az egyes tagok ki fogják választani a tehetségüknek és lehetőségeiknek megfelelő munkaterületet s egyesült erővel fogják felkutatni és megismertetni az ország természeti, gazdasági, társadalmi, történeti stb. viszonyait. Anyaggyűjtésük, kutatásuk és felfedezéseik eredményéről havonként írásban számolnak be s ezen beszámolóikat a posta közvetítésével hozzák egymás tudomására. Amely dolgozatokat az elnök arra érdemeseknek talál, azokat nyomtatásban is megjelentetik s így a nagynyilvánossággal is közlik. A tervezet kilátásba helyezte, hogy a társaság hivatalos levelezése számára megszerezhetik a portómentességet. Ezt az elgondolását Kollár 1763 febr. 4-én kelt levelében közölte barátjával, dobai Székely Sámuellal, aki mint nyugalmazott katonatiszt Eperjesen élt és főleg oklevél- és éremgyüjtéssel foglalkozott. 1 Székely örömmel köszöntötte az eszmét s rögtön érintke1 A tevéi ide vonatkozó részének másolata : Quod diu multumque cum animo meo reputavi, id nunc tecum, liomine mihi amicissimo, communicare piacet, ut si quam utilitatem somnio meo subesse arbitraris, prudentissimis rem omnem consiliis tuis adiuves, sin vero secus tibi videbitur vanissimum propositum aequis justisque rationibus animo meo expellas. Societati cuidam nomen meum dare meditor. Vis igitur scire cui? nempe Societati ítungaricae, Históriáé patriae Naturalis, Oeconomicae et Civilis Studiosorum, cuius Te membrum esse ex animo vellem. Enimvero quae Dei benignitas est, non deessent nobis viri, qui ista in Societate utiles patriae et cum laude esse possent. Institutum illius omne bis paucis contineretur legibus :
