Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre

Dr. Sámson Edgár: Fejezetek d. z képzős gyakorító igéinkből

nyelv önálló életében fejlett ki. Legalább is én nem tudok arról, hogy a mond ige alapszava valamely rokon nyelvben előfordulna a magyar -d gyakorító képzőnek megfelelő •végzettel. Nyelvtudományunk ugyanis a Budenz közölte (MUSz. 629. L), részben rokonnak látszó adatokat nem tudta magáévá tenni. A mond ige magyar alapszava az előmagyar korban kéttagú volt. A -d képzővel ellátva bizonyára háromtagúvá lett. Ugyanígy viselkedett még néhány más igénk is, amelyekben a tővéghangzó előtt l, n, r, s volt (esd, kend, kérd, told stb.). Mivel abban az időben az egyszerű -d képző gyakorító jelentése élénk volt, másrészt pedig, ha gyakorítást nem akartak kifejezni, a képző nélkül fordultak elő ezek az igék, elképzelhetjük, hogy egymás mellett élt a mxnö' és a mxnxdx stb. ige. BuDENznek az a magyarázata (MUSz. 628. 1.), hogy a mond, monod-ból lett összevonással, ma már nem állja meg a helyét. Hogy sok szóhoz hozzájárult-e a -d, vagy csak azokhoz, amelyekről nyelvtörténetünk tanúskodik (vö. EgyszGy. 51—-2), arról ma már nem adhatunk számot. — Mármost feltehetünk olyan szavakat, amelyekhez gyakorító értékű -cl\ képző járult. Ezekhez hozzájárulhatott az ugyancsak gyakorító jelentésű -z<v képző is. Igv négyszótagú igék keletkeztek (az alapszó ugyanis az első előfordulásoknál —- úgy látszik — kivétel nélkül kéttagú volt). A nyelvemlékek kora előtti négy szótagúsággal szemben a mai kéttagúságot vagy úgy magyarázhatjuk, hogy az ismert hangtörvény szerint a második nyílt szótag zárt nyelvállású magánhangzója kiesett, a szóvégi magánhangzó pedig szabályszerűen lekopott, vagy pedig csak akkor alakult ki a -doz képző, amikor az egytagú igék már kialakultak a régi tővéghangzós kéttagúakkal szemben. Ugyancsak kétszótagúak a már tárgyalt -dos stb. képzős igék is (MNy. XXXVII, 306—20), de máskép viselkednek már az -adóz stb. képzős igék. E fejtegetésekből kiviláglik, hogy a -d, -oz meg a -doz is gyakorító jelentésű képző volt már a nyelvemlékeket megelőző időben, de az ezen képzőkkel ellátott szavak, továbbá a -doz képző mégsem a finnugor vagy ugor korból öröklődtek, hanem mai ismereteink szerint a magyar nyelv külön életében fejlődtek ki. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve. 8