Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

rapszodikusan adja elő a dolgokat, aprólékos adatok kerülnek benne szóba, mert előadójuk csak az emlékezet gyorsan váltó útján jár, és gyakran a feladott kérdések is rákényszerítik az egységes előadás lehetőségének feláldozására. Azonkívül sem tudja tárgyát kimeríteni, nem tud teljes képet adni. Ezt egyébként a többi tanú vallomásában is megfigyelhetjük. A legenda második részében a csodás események elbeszélését találjuk. Itt nyilvánvaló, hogy a legendaíró forrása az első vizsgálóbizottság jegyzőkönyve volt. Erre több ízben hivatkozik is, úgy, hogy felesleges róla bővebben tárgyalni. A Marcellus legendája és vallomása közt tapasztalható eltérések másik formája az, hogy több dolog, ami a vallomásokban megtalálható, kimaradt a legendából. Marcellus négy csodás eseményt mond el vallomásában : B. Margit halálában megszépül, sírjából kellemes illat árad, János fráter lázából csodásan meggyógyul és a Duna B. Margit imájának hatására kiárad. Ezek közül nem találjuk említve a legendában a sírból kiáramló illat és a Duna áradásának csodáját. Hogyan lehet az, hogy két olyan dolgot, amelyet vallomásában megemlít, nem említ legendájában, pedig egyik sem mondható a «szentség» bizonyítása szempontjából kicsiségnek? Arra meg még akkor is alkalmas lehetett mindegyik, hogy, a legendák általános középkori célját tekintve, nevelőcélú olvasmányul szolgáljon, ha nem is volt volna csodának minősíthető. A legendák írói előtt ugyanis kevésbbé a tények, a valóság hű rajza lebegett, mikor írtak, hanem a jámborság és az istenes élet olyan vonásainak kiemelése, amelyek a jámbor kolostori hallgatókat követésre buzdították volna. S két ilyen alkalmas esemény mégis kimaradt a legendából, pedig a legenda feltételezett írója tudott róluk, mint azt vallomása elárulja. A legenda írójának egy újabb jellemvonása tárul itt elénk. Ha Marcellus volt a legenda írója — mint hisszük, hogy ő volt —, szokatlan történetírói érzékről tesz tanúságot, mikor nem ír le két olyan eseményt, amit ő maga sem tartott csodának. Még a második jegyzőkönyv felvételekor is szigorú vizsgálat folyt annak megállapítására, hogy nem történt-e a sírnál valamilyen, talán jószándékú csalás akkor, mikor a sírból áradó kellemes illat érezhető volt. A korábbi, az eseményekkel egyidejű vizsgálatban már részt vett Marcellus. Most vallomásában elmondja ennek eredményét. A vizsgálóbizottság azonban őt magát is gyanúba veszi és megesketi, hogy ő sem tett a jóillat előidézésében semmit, ami megtévesz-