Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
lennie a legenda írójának, illetve hogy az lehetett-e idegen ember, jelen esetben Johannes Vercellensis. Johannes magiszter, akit pedig Jorg Valter a legenda szerzőjének mond, nem lehetett a legenda írója. A legendában ezt olvassuk : «Hanc vestem deliciarum et discipline virgam ipse magister ordinis fráter Joannes et nos plures fratres seniores post transitum eius dictis sororibus hoc secretum pandentibus vidimus». Ez a «Joannes magister ordinis» Bőle szerint csak Johannes Vercellensis lehet. Ha csakugyan ő az, már pedig nem lehet más 1273-ban, mikor a fenti esemény történt, akkor a latinnyelvű legenda szerint jelen van ugyan a vezeklőeszközök szemlélésén, de nem azonos a legenda írójával, mert az a «nos plures fratres seniores» sorában tartózkodik. Szóval János magiszter a legenda írójától megkülönböztetetten vesz részt a fenti titkok szemlélésén. A fentebbi sorokból és a legenda más húsz helyéből az mindenképpen bizonyos, hogy a legenda írója kortársa B. Margitnak. Ezt már a bolognai kódex régi olvasói is észrevették és a Bőiétől is közölt lap szélén feljegyezték. Bőle szerint az is bizonyos, hogy a legendaíró a Szent Domonkos-rend magyar tartományának tagja, sőt magyar ember, amit sok más bizonyíték mellett az árul el legjobban, hogy Magyarországról mint «in nostris partibus» beszél, és az eseményeket, szokásokat «apud nos» történteknek vagy ismerteknek tünteti fel. Azok az eltérések, amelyek a közölt párhuzamos szövegben találhatók, nem szólnak Marcellus szerzősége ellen. A nyelvi egyezés bennük a legkevesebb, de éppen a nagyobbfokú nyelvi, kifejezésbeli összhang lehetne gyanús, hiszen arra kellene gondolnunk, hogy vagy a legenda volt a bizottság kezeügyében, vagy a második bizottság jegyzőkönyvét forgatta a legenda írója. A szövegezés eltérései azonban éppen a mellett szólnak, hogy a legendaíró nem ismerte a most kezünkben levő jegyzőkönyvet, és a bizottság jegyzője sem forgatta a legendát. Minden eltérést megmagyaráz a legenda és a jegyzőkönyv stílusa közt található viszony. A legenda rendszeresen átgondolt és a kor felfogása szerint szerkesztett írásmű. Két részből áll. Első része tartalmazza a szoros értelemben vett életrajzot. Az ilyen munkában pedig általános, az élet minden körülményében megnyilvánuló tényeket szokás leírni, ahol nagyon kevés az aprólékos adat, illetve kimarad minden olyan adat, amelyik nem szorítható be az általános életrend kereteibe. Ezzel szemben a jegyzőkönyv élőszóval tett vallomás, annak minden tipikus vonásával :
