Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
órára sem emlékszik. Egyszer az egyik esemény idejét másik eseménnyel határozza meg. Otakár házassági terveinek időpontjára vonatkozóan ezt mondja : De annis nescio, sed fuit illo tempore, quo dominus Conradus ivit versus Apuliam contra regem Sicilie». Ez az év 1254, míg a közhit szerint Otakár 1261-ben állt elő házassági terveivel. Fraknói a nehézséget úgy akarta megoldani, hogy Konrád fiára, Konradinóra gondolt, de ez meg 1267-ben indult a nápolyi királyság visszafoglalására. Pedig a szenttéavatási jegyzőkönyvben nem egyedül áll Marcellus ezzel az 1254 körüli időre vonatkozó adatával. Eliana nővér pl. azt mondja, hogy Béla király a veszprémi zárdából már férjhez akarta adni B. Margitot egy cseh herceghez. Mikor pedig a szigeti zárdában volt, a cseh királyhoz akarta feleségül adni «et tunc fecit se consecrari per archiepiscopum Strigoniensem». Ez az adat 1261-re mutat. Olympiades szerint viszont a lengyel herceggel való házassági terv már a szigeti monostorban merült fel, és «ista sancta Margaretha statim propterea fecit professionem in isto monasterio de insula Danubii». Ez az év 1254. Serennai László leánya, Erzsébet nővér is tud arról, hogy B. Margitot 14 éves korában, tehát 1256-ban a cseh királyhoz feleségül akarták adni. A történelemből tudjuk, hogy 1254-ben IV. Béla és Otakár Budán kötött békét, s a kor szokása szerint ekkor egy házasság terve is felmerülhetett. így tehát Marcellus adatának bizonytalansága mégis csak menthető, mikor azok, akik állandóan Margittal éltek együtt, sem tudtak teljesen tájékozódni a házassági tervek időpontjai körül. 1 Bizonyos fokban igazolódik is Marcellus időmeghatározása, bár az 1254. és 1261. év eseményeit összekeveri. De csakugyan igaz lehet, hogy 1254-ben volt valamilyen házassági terve Béla királynak leányával és Otakár már ekkor megkísérelte az osztrák tartományok békés birtoklását magának házassággal biztosítani. Mert bizony Otakárnak akkor éppen úgy nem okozhatott fejtörést feleségének elhagyása és egy apácajelöltnek a feleségül vétele, mint később nem okozott, amikor pedig Margit már fogadalmas apáca volt. Marcellus vallomásának tartalmát alább bőven tárgyaljuk a legenda adataival kapcsolatban. Itt még csak azt akarjuk megemlíteni, hogy figyelmünket Marcellusra éppen feledékenységéből folyó egyik megjegyzése hívta fel. Azt kérdezik tőle, hogy mikor halt meg B. Margit. Ő ezt feleli : «Non recordor ad presens, sed 1 Mon. Vesp. I. 172, 202, 220.
