Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

céloztam, hogy remélhetjük Johannes de Vercellis legendájának feltalálását. A legenda már megvan, de kisült, hogy azt nem Johannes de Vercellis írta, hanem olyan valaki, aki évtizedeket töltött B. Margit közelében és így őt jól ismerte, tehát a legenda szavahihetősége azóta fokozódott. Nem volt egyébként ismeretlen ez a legenda eddig sem, de német és magyar szövegben volt kezünkben. A magyar Margitlegenda szövegében csak úgy volt megállapítható az első legendából származó rész, hogy a magyar szöveget összevetettük a Jorg Valter fordításában ismeretes német legendával. A német legenda fordítója volt azonban az, aki eddig félrevezetett bennünket és Johannes de Vercellis legendájaként adta elénk legendáját. Tudtuk, hogy a fordítás korában változtatások történtek az eredeti latin legendán, de nem ismertük ezek mértékét, nem hittünk el adataiból — az életrajzra gondolunk itt első sorban — mindent, de azt nem gondoltuk volna, hogy a szerzőségre vonatkozóan is tévedésbe ejtett bennünket. Most, hogy a latin legenda is ismeretes, tudjuk, hogy elhihető az, amit B. Margit életéből elénk ad, és tudjuk, hogy ki a legenda szerzője. Sőt éppen ez a második tudásunk követeli a szavaiban való hitet. A latin nyelvű legendát dr. Iványi Béla érdeklődése és útmutatása révén P. Böle Kornél tanulmányozta először és annak szövegét is közreadta. A legenda a dominikánusok bolognai archívumának «A» jelzésű és 1346—98 közt készült kódexében, annak 144. oldalától kezdődően 21 oldalon írva található. Címe : «Quedam legenda beate Margarite de Ungaria Ordinis Praedicatorum».

1 A kódexben ezenkívül a második jegyzőkönyv első három apácatanujának vallomása egészen, a negyediké háromnegyed részben, a legendától függetlenül, szintén megtalálható, de nagyszámú, bár lényegtelen lectio varians-tól eltekintve, ennek nincs jelentősége. Megállapítható volt a legendából, hogy a legendaíró B. Margitnak kortársa, és semmi szín alatt sem Joannes Vercellensis, hanem magyar ember, tagja a magyar Szent Domonkos-rendi tartománynak, ismerős a királyi családban, tekintélyesebb, idősebb rendtag, aki olaszul is tudott, latinul szépen írt, ismerte a legendás stílust. 1 Ismertette és kiadta P. Bőle Kornél Szent Domonkos-rendi magiszter a Szent István-Akadémia hittudományi bölcseleti osztályának felolvasásai III. kötetében, annak 1. számában, 1937-ben. Hibáival együtt újra közölte Gombos Albin, a Catalogus Fontium Históriáé Hungaricae III. kötetében, 4322. sz. alatt.