Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Szalay Jeromos: Nyelvtanírási kérdések különös tekintettel a fiancia nyelvre
générale a Le langage et la vie c. kötetben, Lerch, I, 8—10, Klemm, 125—126., Strohmeyer: Der Stil der französischen Sprache. Legrand : Stilistique française.) Mondattan. — Értekezésünk tulajdonképpeni célja mondattani felfogásunk kifejtése úgy, amint azt francia nyelvtanunkban megvalósítottuk. Ennek a kérdésnek felvetése, összefoglalása, kiegészítése tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt fontos. Gyakorlati szempontból ugyanis ennek a kérdésnek megoldatlanságában látjuk a modern nyelvi tanítás és tanulás sikertelenségének az okát. Pedig a kérdés nem is olyan bonyolult, mint azt a megoldatlanság miatt hihetnők. A mondattanban, a mi szempontunkból, két főirányzat van, amelyeken belül azután ismét számtalan árnyalat található. Az egyik irány a kifejezésből, a nyelvi alakból indul ki s keresi ennek a jelentését, a másik a jelentéshez keresi a megfelelő nyelvi kifejezést. Az utóbbi a magyar nyelvtan tárgyalási módja, az előző a francia nyelvtanoké volt a legújabb időkig, s amelytől máig is nehezen tud elszakadni. Az alakból, a kifejezésből kiinduló tárgyalásmód mellett a francia mondattanban a hagyományos felosztás a következő : syntaxe d'accord ; syntaxe des noms (substantifs et adjectifs) ; syntaxe des pronoms ; syntaxe des particules ; syntaxe des verbes ; des propositions. Legföljebb még az egyeztetésről szóló részt osztják be különböző fejezetekbe. így van ez pl. Michaud, Lanousse és Yvon, Bloch és Georgin, Grevisse nyelvtanában. A mondatról szóló rész idegenek számára rendszerint alig több a semminél. Ugyanez a rendszere legtobbnyire a latin nyelvtanoknak is. Az új, nagy lendülettel indult structurális iskola (Hjelmslev Br0ndal) is ez irányban keresi a megoldást. Az alakból kiinduló iskola szemére hányja a jelentésből kiinduló rendszernek, hogy az alakilag összetartozó részeket egymástól elválasztja, az alakilag össze nem tartozó részeket pedig egymás mellé állítja, bizonytalan alapot nyújt az osztályozásra. Egy-egy mondattani jelenségről néha nehéz megállapítani, hogy melyik kategóriába tartozik, stb. Az alakból, a kifejezésből kiinduló iskola szemrehányásai azonban önmaga ellen visszafordíthatok. így Bally ennek tulajdonítja, hogy a style indirect libre nem tudott helyet találni még olyan grammatikákban sem, mint Plattneré, Lückingé vagy Haasé.