Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Szalay Jeromos: Nyelvtanírási kérdések különös tekintettel a fiancia nyelvre

Pichon hatalmas munkájukban azt mondják : «La morphologie et la syntaxe ont à nos yeux des rapports si étroits que nous ne saurions les séparer l'une de l'autre, et que nous en poursuivons l'étude conjointe dans toute la suite de cet ouvrage». (Essai de Grammaire de la Langue française, I, 111.). Lerch szintén az említett véleményen van, de gyakorlati szempontból megengedi a szétválasztást. «Die Formenlehre ist ein Teil der Syntax, der aus prachtischen Gründen gewöhnlich abgesondert wird, weil sein Gegenstand, die Geschichte jenes Angleichungsprozesses, ziemlich umfangreich ist und daher auch hier außer acht gelassen werden soll». (Historische französische Syntax, I, 5.). Ez a gyakorlati szempont magyarázza meg a nyelvtanokban a második részül felvett alaktant, morphológiát, mely a legtöbbször elmaradó jelentéstannal alkotná a szótant. Gyakorlati szempontból s hogy a beleékelt alaktan a rendszer áttekinthetőségét ne akadályozza, mi is megmaradtunk nyelvtanunkban a formák különálló tárgyalásánál. De még annak helyes megkülönböztetése mellett is, hogy mi tartozik a szótanba és mi a mondattanba, lesznek fejezetek, melyek egyik részből átnyúlnak a másikba. így pl. az alárendelő összetételek egyaránt tartoznak az alaktanba (szótanba) és a mondattanba. Ugyanez áll a congruentiára és a rectióra. Itt kell szólnunk a stilisztika és a nyelvtan egymáshoz való viszonyáról. A nyelvtan a nyelvi anyag értelmi szempontból való kezeiéseré tanít meg bennünket, a stilisztika pedig a nyelv érzelmi tényezőinek kezelését mutatja be. Bally szerint : La stylistique étudie les faits d'expression du langage organisé au point de vue de leur contenu affectif, c'est- à- dire l'expression des faits de la sensibilité par le langage et l'action des faits de langage sur la sensibilité». (Traité de stylistique française, 1909, 16)'. A nyelvtan a kollektív nyelvhasználatot tanítja, a stilisztika az egyénit ismerteti. «A stilisztika nem negyedik része a nyelvtannak, a hangtan, a szótan és a mondattan mellett, hanem a nyelvtan körén kívül álló, önálló, öncélú tudományág. A stilisztika nem egyedül a mondattannal, hanem az egész nyelvtannal áll szemben, sőt a szótárral is.» (Klemm. 125.) De viszont a stilisztikának az egész nyelvtant át kell járnia. Mert hiszen az érzelem kifejezésének legfőbb nyelvi tényezői a szavak megválasztása és a szórend, amelyek a szótanba, illetőleg a mondattanba tartoznak. (A kérdésre nézve 1. Bally : Traité de stylistique française, Stylistique et linguistique A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve 14