Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Szalay Jeromos: Nyelvtanírási kérdések különös tekintettel a fiancia nyelvre
súlyozza, hogy «il faut éviter tant la phonétique purement physique ou assémantique que la sémantique purement logique ou aphonétique» (295 L). Nyilvánvaló, hogy a mondatfonétika (syntaxe phonétique, liaisons, sandhi) része a fonétikának és a mondattannak egyaránt. A szerzőtől függ, hogy hová teszi. A hangulatfestésről lehet beszélni a hangtanban, szótanban és a mondattanban. A hangsúlyozásról kell beszélni a hangtanban és mondattanban, de kell említést tenni róla az alaktanban is, pl. a hangsúlyos és hangsúlytalan névmások közti megkülönböztetésnél. A többesszám, a nőnem képzése hasonlóképpen hangtani és alaktani jelenség stb. Vegyük pl. a tout névmás hímnemű többesszámát. Megemlíthetjük a fonetikában, hogy a íows-ban az s hangzik, ha névmás, de már akkor az alaktan és a mondattan területére léptünk. Ugyanezt azonban ajánlatos megemlíteni a szótanban is. A számneveknél szintén célszerű néhány hangtani sajátság megemlítése a szótanban, még akkor is, ha a hangtanban volt róla már szó. így pl. a cinque, six, neuf, dix számok kiejtését. A tétel még szembeszökőbb lesz az alaktanra és a mondattanra nézve. Saussure szerint : «Formes et fonctions sont solidaires. Il est difficile de les séparer. Linguistiquement la morphologie n'a pas d'objet réel et autonome ; elle ne peut constituer une discipline distincte de la syntaxe». (Cours de la linguistique générale, 1922, 186.) Ugyanez a véleménye úgyszólván minden jelentős nyelvésznek. Delacroix szerint : «Il n'y a pas à faire de différence entre la morphologie et la syntaxe». (Le Langage, 201.) Brunot — Bruneau is azt mondják : Il est impossible, logiquement, de séparer les formes des fonctions : la forme n'est que l'expression grammaticale, matérielle d'une fonction, elle est solidaire de cette fonction et n'a pas d'existence en dehors d'elle. (Précis de Grammaire historique, 241.) Együtt is tárgyalják a kettőt. Mások még tovább mennek. Behagel szerint : «Auch die Flexionslehre ist Syntax ; nicht ein Teil der Syntax, sondern ein Kompendium der Syntax : wenn gesagt wird, daß in einer Sprache der Dativ auf -e ausgehe, so heißt das nicht anders als : bei den Verben geben, schenken etc. stehen gewisse auf -e ausgehende Wortformen». (Literaturblatt für germanische und romanische Philologie, 1887, n° 5, col. 201.) Hjelmslev ugyanennek a gondolatnak ad kifejezést. Szerinte is «Toute morphologie est syntaxe. Toute syntaxe est morphologie». (Principes, 53.) Damourette és
