Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: A Szent-Benedek-Rendnek úgynevezett «nullius»-apátságai. (Folytatás.)

100 szerzetessel a siciliai Santa Maria nuova-t, vagyis a hires monreale-i apátságot, melyet II. Vilmos király 1167-ben alapított és a melyet III. Sándor 1174-ben már kivett a palermói érsekségből, III. Lucius pedig 1183. febr. 5-én érsekséggé tett, úgyhogy ott érsek-apát uralkodott, kinek konventje főkáptalan is volt. A Bari mellett lévő hires sz. Miklós egyházat is Gava kapta meg hamarosan. II. Frigyes király 1209-ben a pallos jogot is megadta Balsamon apátnak, a ki 1222—25. közt összeiratta apátsága jövedelmeit. Ekkor már nyolcznál több kikötője volt Cavának. Virágzása tetőfokán 77 apátság, 100 perjelség, 20 kisebb kolostor, 10 obedientia és körülbelől 273 egyház, összesen tehát 480 birtok tartozott a cavai congregatióhoz. A nagyon kiterjedt és saját egyházmegyével bíró gazdag apátságot IX. Bonifácz pápa 1394. aug. 7-én püspökséggé tette. Ez nagyon hízelgett a terület lakosainak, valamint a szerzeteseknek is, de szerencsétlen intézkedésnek bizonyult, mert ezzel Cava hanyatlása kezdődik. Ligorius Maiorinus addigi apát a nápolyi László királylyá való választása körül szerzett érdemeiért salernói érsekké lett és de Aiello Ferencz salernói kanonok cavai apáttá. Tehát világi pap. Cava nemsokára nagyon megérezte a szerencsétlen egyházszakadást is, mert nápolyi László a neki nagy összeggel tartozó XII. Gergelyt 1410. nov. 15-én kényszerítette, hogy a nápolyi királyságban lévő egyházi vagyont engedje át neki. Ekkor veszett el Cava számára a Cilento, úgyhogy csak a lelki joghatóság maradt meg. Az utolsó püspök-apátot, Angelo de Fuscis-t IV. Jenő 1431. nov. 19-én biborossá nevezte ki és ő mint ilyen is megtartotta a gazdag apátságot kommendában. Mivel pedig a kommendatorok hivataluknál fogva majdnem mindig máshol tartózkodtak, azért vikáriusokkal kormányoztatták apátságukat, a kik, mivel egyúttal megyés püspökök is voltak másutt, többet törődtek saját dolgaikkal, mint az apátsággal, úgyhogy az 1431—97. közt lévő idő, midőn bíboros kommendatorok voltak, igen nagy hanyatlásnak ideje. A bíborosoktól rendelt hivatalnokok saját meggazdagodásukra törekedtek, a szerzetesek számát egyre jobban megszorították és minden fegyelem felbomlott. 1465-ben aragoniai János, Ferdinánd siciliai király fia, már 2 éves korában kapta meg Cavát, majd fokozatosan számtalan