Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: A Szent-Benedek-Rendnek úgynevezett «nullius»-apátságai. (Folytatás.)
más apátságot és püspökséget. Utódja 1485-ben Carafa Oliver bíboros lett. Ez időben a régebben nagy tudományosságával feltűnő apátságban teljes tudatlanság harapódzott el, úgyhogy még a perjelek sem tudtak írni. A fegyelem is ilyen volt: kiki úgy öltözött, a hogy neki tetszett. Midőn Carafa lett az apát, már ujonczokat sem vettek föl. Mivel ez időben már igen föl virágzott a Santa Justina-ról nevezett congregatio, a kommendatorokban fölébredt a lelkiismeret és sorban kezdtek lemondani a kommendáról. Carafa eleinte csak kísérletet tett és 1492. márcz. 22-én próbára a reform-benczéseknek engedte át apátságát. Majd pedig 1493. febr. 10. szerződést kötött velük, melynek értelmében a régi szerzeteseknek távozniok kellett és reform-benczések foglalták el helyüket, de Carafa még kommendator maradt. Végre a nápolyi király és a lakosság kérelmére Carafa 1497-ben 26.000 frank évi pensió fejében VI. Sándor pápa rendelkezésére bocsátotta a kommendát azon feltétel alatt, hogy Cava a justinai congregatióval végleg egyesíttessék és a püspökség megszűnjék. A pápa ápr. 10-iki bullájával az apátságot bekebelezte a congregatióba. Carafa biboros csak 1511. jan. 20. halt meg. Cava községének lakosai azonban igen rossz néven vették, hogy a püspökséget elvesztették és többször lázongtak, sőt fosztogattak. Ezért két apát Ígéretet tett nekik, hogy ismét püspököt kapnak, de a pápák érvénytelennek mondták az Ígéretet. Végre de Alessandro Krizosztom apát engedve a lakosok óhajának, 1513. márcz. 15-én mint a cassinói congregatio képviselője aragoniai Lajos pápai biboros legatussal egyezményt kötött a püspökségre nézve. Lemondott a fölállítandó püspökség javára az egész .metelliai területről és a püspöki asztal számára még évi 1400 kamarai arany fizetésére is kötelezte az apátságot. Ez pedig túlságos engedékenység volt, mert ennek fizetése végett az apátság kénytelen volt több jó birtokát elidegeníteni. Különben is ettől kezdve örökös viszályok voltak az apátság és püspökség közt, mert a püspökök folytonos túlkapásokat követtek el. X. Leo 1513-ban vagy 1514-ben rendezte az apátság és püspökség közt lévő viszonyt, főleg vagyoni szempontból. 1661-ben Cavát az elnyomatás veszélye fenyegette. Cesarano Tamás apát ugyanis látva az apátság teljes eladósodását, jelentést tett Rómában, hogy még a kamatot sem tudják megfizetni. Erre a püspökök és szerzetesek congregatiója megszüntette az apátságot
