Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek
k'drdé, poles voz vatskaé. putizd uzirinda i ozaé voziht latjks. sajizd loksinda i tust rndk'iv kudiv. babas ul'fiié k'iVdiz nurtsa, a atdé voziiit layksa astié ozada, aliv-pant atds veiké* veriv-pant loksisa tsavé avant djsa. patskitét kudiv, pärgaftißd atdé kozdjkanda. kozdjkaht mel'ts te dz tuk i merd: «avil' te dosadna, poks voz uskiii, a te dosadna: atdé voz laijksa ozada ul'ilis, aliv-pant veské, a veriv-pant loksisa tsavé». babas i merd atdntin : «thijik ata, jakétird sarayanint, ramak alasa i skal /» atds i merd babaht'ih : «prd-tsirit, 4 bába, kuvakat, a prdvit nurk'iűit.» hejctak iéta atdé virsta pdr/k' uskéd kozdjkanda laijksa. mon k'etsist iéak ulniri, vinada éimifi. pd. b Az asszony és a piros ruha. Éltek, voltak ketten, egy öreg ember és egy öreg asszony. Volt nekik egy lovuk és tehenük. ím, az asszony szól: «Öreg, add el a tehenet és a lovat, végy piros ruhát nekem!». Az öreg eladta a lovat és a tehenet, vett az asszonynak piros ruhát. Az asszony felöltötte a ruhát, vett sípokat, elkezdett játszani a sípokon. Volt nekik kecskéjük, a kecske odaszaladt az asszonyhoz, elkezdett előtte tánczolni. Az asszonynak tetszett. Elfogyott fájuk, s az öreg szól: «Nos, asszony, gyerünk az erdőbe fáért!» Befogta az asszonyt a szánba, maga pedig fölült a szánba. Kezébe vette az ostort, föltett egy fejszét, elindultak az erdőbe fáért. Megérkeztek az erdőbe, az öreg leszállt a szánról, vette fejszéjét, elkezdett fát levágni. Sokat vágott, nagy rakományt rakott meg. Föltette fejszéjét s felült a rakomány fölé. Vette ostorát, és elindultak vissza haza. Az asszony be volt fogva a szánba, a férj pedig a rakományon ült, lefelé a férj fütyült, fölfelé az ostorral ütötte az asszonyt. Megérkeztek haza, a férj kifogta feleségét. A feleségnek ez nem tetszett, és szól : «Ez nem bosszantó, hogy nagy rakományt húztam, de ez bosszantó : az öreg a rakományon ült, lefelé fütyült, felfelé az ostorral ütött». És az asszony szól férjének : «Add el, öreg, a piros ruhát, végy lovat és tehenet!» S az öreg szól az asszonynak: «A hajad, asszony, hosszú, de az eszed rövid». Az öreg most is így szokta feleségén szállítani a fát. Én tegnap náluk voltam, borukból ittam. Vége. Jegyzetek: 1. niidij. plur.: nudiyt: «AVA^a, síp». 2. para avarit' rnel'ts ul'fiié : «xopomo aveHin,uH rfe noHpaBiuioch». 3. vesk'ims : «CBHCxiTb, fütyölni».
