Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
Frischeisen-Köhler szempontja, 3 9melyből kiindulva, vizsgálja a realitás-problémát, már egészen az, mint amelyet mi föntebb alkalmaztunk. A szellemes német író nagy erővel bizonyítja ugyanazt, amit mi az előző lapokon feltüntetni iparkodtunk, hogy az ismeret, úgy, ahogy birtokunkban van, nem magyarázható és nem érthető meg önálló, eredeti érzetek nélkül. Csak az indítéka más FrischeisenKöhler-nek, ő az érzet önállóságát azért vitatja, hogy vele és benne egy tőlünk független külső világ realitásának bizonyítékát nyerje meg. Szerinte sem érthető meg a tudomány egésze a valóság empirikus tudata, az érzet nélkül. S a valóságtudatnak nemcsak psychologiai szerepe és érvényessége van, hanem egyenesen logikai is : a valóságos világra vonatkozó tudományoknak nemcsak a keletkezését nem értenők meg az érzet, a valóság-tudat nélkül, hanem a tudomány, mint kész logikai alkotás is rászorul az érzetre, mert csak erre támaszkodva haladhat s csak benne nyeri el igazolását. A neokantianismus abban az alapvető hibában szenved, hogy a «tudományt» s a bölcseletet puszta logikai rendszernek fogja fel, oly formán, mint pl. a számok rendszerét hajlandók vagyunk merev, önmagában zárt logikai egységek hálózatának tekinteni, nem véve figyelembe azt, hogyan keletkezett ez a merev fogalmi rendszer és vájjon van-e köze a valóságos létezés változatos rendjéhez. A tudomány, a philosophia, a létről való fogalmaink azonban nem ilyenek ; amit a neokantiánusok marburgi iskolája a tudományokból, pl. a fizikából elfogad, az nem a valóságos fizika, hanem annak csak logikai praeparatuma, mely a valósággal való folytonos összefüggés, az érzettel való állandó érintkezés nélkül érthetetlen még logikai alkatában is. A tudomány nemcsak elmélet, nemcsak gondolatösszefüggés — olvassuk Frischeisen-nél 4 0 — hanem egyszersmind eleven tevékenység, gyakorlati cselekvés, alkotás, még pedig nemcsak gondolatok alkotása, hanem az élet s a történeti világ tárgyainak megalkotása is. A mathematikai természettudomány nem marad meg egyszerűen logikai rendszernek, hanem hidakat épít, gépeket alkot, belenyúl a realitás alakításába, a valóság folyását gyakorlatilag alakítja. Az ideális fogalmi rendszer tehát sokszorosan érintkezik magával a tapasztalati valósággal s ezen sokszoros érintkezés nélkül sem nem fejlődhetne, sem nem tudna technikává átalakulni. S mikor a tudományt ilyen sok nyilt pontján látjuk érintkezni az adott világgal, mikor a tudomány leszáll az elvonások logikai rendszeréből s «hatalommá» lesz, alakító hatalommá, de azonközben indítékokat nyer ugyanettől a valóságos, adott világtól r
