Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
levőnek tüntessék fel. Mikor az érzet mintegy a logikai tiszta kategóriák gépezetébe került s ez a szellemi mechanismus hozzálát az érzetnek «feldolgozásához», a pártatlan szemlélő azt hihetné, hogy az eredményt döntően fogja meghatározni az az anyag, mely a gépezetbe került s hogy ennélfogva legalább is annyiban függ az eredmény az érzettől, mint a tiszta ész kategóriáitól. A marburgiak szerint a két összetevő viszonya nem ez; nálunk a lehető legnagyobb súly esik az értelmi s a lehető legkisebb az érzéki összetevőre : a tartalom voltaképen a kategóriák «összeműködéséből» jő létre (Cohen). 6. Honnan induljon ki már most ennek a sajátságos idealismusnak a bírálata? Úgy látszhatik valakinek első pillanatra, hogy ennek a felfogásnak belső összefüggése, következetessége kifogástalan, a támadásra semmi pontot nem nyújt, önmagában zárt, alapelvéhez mindvégig következetesen ragaszkodó, logikus ez a rendszer. Olyan rendszerekkel szemben pedig, melyek önmagukban következetesek, az ú. n. «immanens kritikának» semmi helye sincs. Az immanens kritika ugyanis egy rendszer belső felépítésére irányítja tekintetét s ha következetlenséget, ugrást talál benne, melyekre esetleg az egész gondolatépület alapozva van, de amelyek ellentétben állanak a rendszeren belül vallott tételekkel: akkor van helye az illető rendszer ellen a «bennmaradó» kritikának. Ügy látszik, mintha az ilyen birálat eredménytelenül siklanék le a marburgi philosophia jól csiszolt gondolatrendszeréről. Annyi tagadhatatlan, hogy egyszer megállapított alapelvét következetesen megvalósítja a bölcselkedés egész folyamán. Fő alapelve a tiszta gondolat; ennek a sorompóin semmi olyas, ami nem tiszta gondolat? nem mehet keresztül. A marburgi rendszer egy jól körülhatárolt vámrendszerhez hasonlítható, hová vám nélkül irrationális elemek nem tehetik be lábukat. Lét, természet, érzet stb. csak az absolut gondolat pecsétjével ellátva léphetik keresztül a rendszernek határait. S a határokon belül teljes, csorbítatlan a gondolat egyeduralma. A dolog azonban mégis úgy áll, hogy a marburgi föltétlen idealismusnak van több gyenge pontja, melyek épen immanenter magában a felfogásnak alapvető elemeiben lappanganak. A rendszer büszke csorbítatlansága csak látszólagos. Az első és legfőbb nehézségünk vele szemben az, hogy az adottságot ez a rendszer
