Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
kénytelen valamely alakban elfogadni, az adottsággal pedig az irrationalitásnak bizonyos fokát: ez pedig épen a marburgi iskola alapvető elveivel áll ellentétben. Tekintsük ugyanis annak a gondolatmunkának kiinduló-pontját, mely a rendszer továbbfejlesztését lehetővé teszi. Ez a kiindulópont az «alanyias» érzet, melyet gondolativá kell finomítani. Azt kérdezzük : volt-e ennek az érzetnek már a gondolatmunka megindulása előtt, az átalakítás előtt is, meghatározottsága, vagy sem? A marburgi philosophus természetesen azt fogja erre a kérdésre felelni, hogy nem, hiszen «minden meghatározottság a gondolattól származik», «Denken ist Bestimmen», a gondolat előtt csak homályos használhatatlan alanyiság van az érzetben. De ha az érzet tiszta meghatározatlanság, ha nem alkot a gondolattal szemben önálló ismeretforrást, akkor hogyan és honnan visz bele a gondolat, meghatározottságot ? A maga természetéből ? Csakis innen adhat a gondolat meghatározottságot az érzetnek; a gondolat a maga erejéből avatja az érzetet rendszerelemmé. Ekkor azonban egy megoldhatatlan problémába ütközik a gondolat: melyek legyenek azok a kategóriák, melyeket ö egy adott esetben, egy adott érzetre alkalmazzon ? Mi az indítóok a tiszta gondolatban, hogy egy alkalommal pl. a következő kategóriákat alkalmazza: «tér», «szin», «alacsony rezgésszám» stb. — hat. i. semmi meghatározott alapja nincs az érzetben ? Értenők a dolgot, ha az érzet már a gondolat munkája előtt is meghatározott, önálló valami volna, ha már a gondolat teremtő működése előtt megvolnának az érzetnek a maga független határozmányai, melyeket a gondolatnak csak el kellene ismernie, csak fel kellene a maga számára használnia. Azonban a marburgi bölcselet alapelve épen az, hogy minden meghatározottság az észből származik, a lét egyenlő a gondolattal s tiszta érzet nincs. Honnan veszi tehát az ész azt a szerencsés ötletet, hogy épen most épen ezeket, a kategóriákat hozza működésbe s ezekkel a malmokkal ne csak megőrölje, de megszülje az «érzetet» ? A kritériumnak tehát, a kategóriák alkalmazása kritériumának, az ész teljességgel híjával lesz mindaddig, míg az érzetnek a gondolattal szemben való teljes önállóságát el nem ismeri. Ha pedig ezt megteszi, akkor egyszerre a tapasztalatelviség, a realismus táborába került az a bölcselet, melynél végletesebben még egy rendszer sem vallotta az idealismus alapelveit. Az csak a saját álláspontjuknak feladásával egyenlő, ha a marburgiak saját eljárásukat azzal akarnák magyarázni, hogy az érzet nem teljesen határozatlan, csak kevésbbé határozott s a gon-
