Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
tosabb az, ahogyan Kant ismerésünk egész szerkezetében felmutatja ennek a két elemnek alapvető érvényesülését. A transscendentalis idealismus az anyag és forma kettősségét az «összetevés» (synthesis) elvéből vezeti le s ez az elv szorosan összefügg az általános tudat kérdésével. Kant gondolatát így foglalhatjuk össze röviden ebben a kérdésben: Mindenféle képzet, bármely fokon, nem egyetlen, oszthatatlan valami, hanem az elemek bizonyos számát tünteti fel s ezek az elemek egységbe szövődnek. Akár puszta szemléletünk legyen, akár fogalommal kapcsolatos szemléletünk, vagy tiszta fogalmunk, mindig jellemző marad ezekre a lelki tüneményekre az, hogy az egymástól különböző mozzanatok bizonyos száma kapcsolódik bennük egységgé. A tudat természetében van az, hogy nincs soha egy, oszthatatlan tartalma, hanem a mozzanatok nagy számát mutatja fel, de ezeket vonatkozások láncaival fűzi egymáshoz s így összetevő egységet teremt belőlük. Persze nem szabad a «tudat» szónál az egyes ember alanyi, tévedéseknek kitett, tapasztalati tudatára gondolunk; ami itt tudat gyanánt szerepel, az nem más, mint az előttünk jól ismert általános tudat: de újra feltűnik itt, hogy ennek a tudatnak a megfogalmazásánál mennyire nem tudja az elmélet kikerülni a lélektani határozmányokat! Az általános tudatnak, mint láttuk, az a tragédiája, hogy nem tud szabadulni a lélektantól; sohasem lesz tiszta logikai tudattá, hanem mindig visszasűlyed az emberi, lélektani tudat színtájára s így annak a veszélynek teszi ki az idealismust, hogy alanyi, lélektani idealismussá válik. Az összetevés, a «lynthesis» fogalma, mely a tudat lényegében gyökerezőnek tűnik fel Kantnál, az általános tudat fogalmának sorsára a legdöntőbb adat. — Visszatérve tárgyunkra, ez az összetevő működés a tudatban az ismerésre vonatkozóan azt vonja maga után, hogy különválasszuk magukban az ismeretekben az anyagot és az alakot. Tudatunk, mint rendező, viszonyokat létrehozó erő működik; adva vannak számára akár az érzéki, akár az értelmi adatok, ezek között ő viszonyokat állít fel, rendezi őket, azaz oly valamit visz beléjük, ami az ismerés előtt a megismert tárgyból teljesen hiányzott. Vegyük p. o. ezt a jelenséget: a nap megmelegíti a földet. Adva vannak itt bizonyos elemek (nap, föld) és egy határozott viszony az elemek között (okság). Az elemeket a mi értelmünk rendezte ebbe, a viszonyba: mielőtt az ismerés bűvös körébe léptek volna, az adott tárgyak nem függtek össze semmiféle rendben; mihelyt megismertük őket, már ebben a rendben találtuk az elemeket s ez a rend
