Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek
4. rozbojiiiJct. iiej täiiik' akazija, 1 Jc'ijä meni rozbojnik', a sed'ik'il'äJcoda minik' at'ßtnä jofhitkoda sin pervifá 2 sast te väXiiifin od paksav ärama, äjstist ul'nis a-lama , k'ämislca kiida. äramist ul'iiis para, stepist ul'nis vol'nii, vir lama, sek'idä aparil'äramist, lama ul'iiist rozbojnilct. paksasinik ul'ä poks mar y merit tän r tza majak-mar. 3 se martsiiit ul'nis kudist, äjstist ul'nis tsela sajka, sedik'ila, merit', se mariiif prasa ul'iiis särij kustimast , tozij kuziiiVt i vannil't, kosa mol'itsat, vieil, lastä ojsiTf, sasil'ié i graJnl'iz. a äsiiiik' tarasiyskijit i araX~ mantslcv/t 4 vid'iiist i l'ediiist vä tarkasa, paksav l'isiiirt valsk'ä vä skaihä i paksasta tsoksnä saMniTt kudiv väjtsa. a konat kadivit äl'ä vä pel'iv goclävit, r° iieii kodak iiejsiz, ardit, kosa t'sora , mastsiz, a avaiit scdasiz. a tsoksiiä kodak sit) iczinit', a Udima tuksniV't prisiJ)ina G viriv, k'eksniTt kura potmiva. seks i merit pakêatninin : « jartsaJc , jartsak, ata. sit kartsak, tujat apak jartsak. » t'e vdlis se poraii. rhäjl'ä sast kazak, karmast rozbojiiik'iiiii äjsa pantsimä, Mäjl'ä tävist tus. karmast ärama apak pä'V. a iiej miiiänik' rozbojiiik' d'ikovina ? A rablók. Mostan nekünk csodálatos dolog, ha valaki mondja: rablók. Egykoron azonban, a mint a mi ősapáink mesélik, midőn ők először jöttek ezen faluba új földre élni, nekik kevés, mintegy tíz házuk volt. Életük jó volt, steppjük nagykiterjedésű volt, erdejük sok. Azért nem volt jó életük, sokan voltak a, rablók. Mezőnkön van egy nagy halom, majak-mar-nak hívják. Ezen a halmon volt házuk, belőlük egész banda volt. Egykoron, mondják, a halom tetején magas létrájuk volt, oda szoktak fölmászni és nézni, hol mennek emberek, ezeket, lóhátra szoktak ülni, nyomon szokták követni és ki szoktak rabolni őket. A mi Taraszovka- és Arachmanka-belieink azonban egy helyen vetettek és kaszáltak. A mezőre reggel egy időben szoktak kimenni és este a mezőről együtt szoktak hazajönni. De a kik maradnak vagy esetleg messzebbre tartózkodnak ezeket, a mint meglátják, odaszaladnak, a hol van fiatal ember, megölik, az asszonyt pedig elrabolják. Este pedig, midőn megjönnek, vacsoráznak, aludni pedig a prisiÜina erdőbe szoktak menni, el szoktak rejtőzni egy bokor belsejébe. Ezért is mondják a gyerekeknek: «Egyél, egyél, különben jönnek a rablók, elmész a nélkül, hogy ettél volna!» Ezen szó azon időbeli.
