Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
Kant egész vállalkozásának megértésére nagyon fontos ennek a körülménynek minél élénkebb tudatosítása. Kant ugyanis épen nem előzetes feltétel nélkül fog hozzá az ismeretelmélet rendszerének felállításához, hanem ebben a pontban igazi dogmatismussal jár el: a mathematikát teljesen érvényes, biztos és igaz tudománynak fogadja el s igyekezete csak arra irányul, hogy ennek a tudománynak végső alapelveit megállapítsa. Úgy vélekedik, hogy ha megtaláltuk a mathematika végső logikai alapjait, melyek ezt a tudományt «lehetségessé teszik», akkor eljutottunk azokhoz az a priori elvekhez, ismeretelemekhez, melyek minden ismerésnek az alapját teszik. A «transseendentalis módszer» nála abban állott, hogy ezeket a végső alapokat kimutassa. A mathematikának alapul vételében s e sajátos módszer alkalmazásában Kantnak hű követője a marburgi iskola, anélkül azonban, hogy egyedül csak erre a tudományra szorítkoznék az ismeretek alapelveinek kutatásában; egy más irányzat érvényesül a badeni iskolában, ez főként a történelmet veszi ily alaptudománynak s ennek a jelenségcsoportnak végső logikai alapelveit kutatja. A lényeg mindkettőnél ugyanaz: mind a kettő a «rendszernek» szolgál adalékokkal, vagyis azt a fogalomhálózatot akarja megállapítani, mely minden létezésnek és gondolkodásnak alapélveit foglalja szerintük magában s ez nem egyéb, mint a kanti a priori. A neokantiánusok teljes erővel meg akarják valósítani Kant programmját, a «kopernikusi fordulatot» ; azon végső alapelveket kell Kant szerint felkutatni, melyek a gondolkodásnak és létezésnek végső alapjai, melyek a «dolgokat determinálják». Az ismeretfolyamat ugyanis kétféleképen fogható fel: vagy úgy, hogy a dolgok hatnak a megismerő szellemre s ezt determinálják, vagy megfordítva, az ismerő szellemben vannak oly alapelvek, melyek a dolgokat, mint ' ismerettárgyakat átalakítják, determinálják. Kant szerint az emberi ismerésben ez az utóbbi eset áll: az ismerő szellemnek vannak a priorikus formái, melyek megelőzik az ismerettárgyakat bennünk, ezek mintegy a formák, a keretek, melyekbe a valóság adatai belépnek s így ismerjük meg őket. Ily eleve adott formák a tér, az idő, a kategóriák. íme itt vannak azok az előzetes feltételek, melyeket a «transseendentalis módszer» hozott napfényre s a kopernikusi fordulat Kant szerint épen abban áll, hogy ezekkel a formai a priori elemekkel meghatározva gondoljuk magunknak a valóságot, nem függetlenül tőlünk létezőnek, hanem a megismeréstől alapjában függőnek, «ideálisnak». A transseendentalis módszer kiderítette végső alapelvek azonban,
