Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

mint Kant új magyarázói vélekednek, nem psychikai elsőbbségek; a tér és idő és kategóriák bennünk nem az ismerő alany lelki,, veleszületett tulajdonságai, hanem egyedül csak logikai előfeltételek, pl. a mathematikának logikai végső alapelvei. Ezek az ismerő alany tudatában jelentkeznek ugyan, de nem annak teremtményei. A «rendszer» és «módszer» sajátos erővel tartanak össze a neokantianismusban : mindegyik a létnek végső alapelveit akarja megkapni logikai formában s érezzük, hogy nem hiába vádolták meg a neokantianismust titkos hegelianismusról vagy platonismusról : az érvények tiszta logikai rendszere, melyet a csak logikumokat kutató transscendentalis módszer állapít meg, valóban oly közel jut Hegelhez vagy Platóhoz, hogy csak egy lépés választja el őket, vagy talán még az sem. „ Amire már most okoskodásunk mint végső eredményre el akar jutni, az annak a megállapítása, hogy a neokantianusok az érvénynek fogalmát egyedül csak erre a rendszerösszefüggésre értik. Más szóval: vannak a létezők rendjében összefüggések, de minden összefüggés csak logikai és a priori, az ismerő szellemből származó és benne lakozó ; persze nem az alany önkényéből vagy psychologiai egyediségéből származó, hanem önmagában érvényes, független s lelkileg csak esetlegesen tudatosuló eredeti, ősi érvényesség. Ez a «transscendentalis idealismus» lényege s ebben a logikai függetlenségben áll az a különbözés, mely őt elválasztja pl. a «subjektiv idealismustól». Ha valaki úgy felületesen egybeveti ezt a philosophiai rendszert például a scholastikus fölfogással, első pillanatra bizonyos hasonlóságot fedezhetne fel közöttük. De ez a benyomás csak addig tarthat, míg a kanti és neokantiánus gondolat alapvető sajátos jellege nem tudatosul bennünk. A scholastikus philosophia is eljut végső alapelvekre mind a logikában, mind pedig a metaphysikában: szerinte is vannak a gondolkodásnak és a létezésnek végső alapelvei. Hasonlóképen van a scholastikának is módszere, mellyel ezeket a végső elveket megállapítani törekszik; de mind ez a módszer, mind pedig amaz alapelvek felfogása teljesen ésfeltétlenül különbözik a kantianismus gondolatkörétől. A mi a módszert illeti, a Scholastika módszere az abstractio, ebben az iskolában a tapasztalás adataiból, vagyis magukból a tárgyakból vonjuk el a metaphysikai elveket s a lényeges különbség épen abban áll, hogy itt nem ismerünk «kopernikusi fordulatot» : nem az ismerő szellem, legyen az akár individuális, akár hyperindividuális, határozza meg a dolgokat, mint ismerettárgyakat, hanem megfordítva, a dolgok