Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

maga egészében a múlté, újra feltámasztani nem lehet őket; legfeljebb egy-két alapgondolat tünt fel olybá, mint amely érdemes, hogy kiemelkedjék a veszendőbe ment rendszerből és tovább éljen. Viszont azonban Kant rendszere még mindig ott állt az akkori nemzedék szemében, ahová őt a saját kora helyezte s úgy érezték ezek az új philosophusok, hogy nem volt még kritika, mely a nagy kritikust megsemmisítette volna. Az «epigonok» rendszereinek tarthatatlanságával egyidejűleg imponálónak tünt fel előttük maga a mester, a königsbergi bölcs. így emelkedett érvényre a neokantianismusnak egyik jelszava : Vissza Kanthoz ! Már Zeller, a lelkes történetíró próbálkozik félénken bár, de mégis a kanti rendszerbe vetett nagy hittel, Kant újrafelvételének gondolatával. Fischer Kuno vonzó ismertetést ír Kant rendszeréről s terjeszti a feledésbe ment gondolatokat. Végül egészen határozottan, mintegy az újkantianismusnak vezérszavaként és kategorikus imperativusa gyanánt a fiatal Liebmann Ottó mondja ki a szót: «Es muss auf Kant zurückgegangen werden!» Liebmann, kit később Windelband «a leghívebb kantiánusnak» nevezett el, újra megvizsgálja a mester tanítását, egybeveti az «epigonokéval» (Fichte, Hegel, Schelling, Schopenhauer, Fries) s minden fejezet végén levonja a végső következtetést : Vissza Kanthoz ! Nem esküszik ugyan mindenben a mester szavaira; könyvében

1 több a bírálat s a kanti gondolatok helyes magyarázására való önálló törekvés, mint Kant egyszerű felelevenítése; fő gondolata azonban, a mindig visszatérő refrain az, hogy, ha a bölcselkedést meg akarjuk újítani, Kanthoz kell visszatérni: «Es muss auf Kant zurückgegangen werden». Ez a könyv és ez a gondolat volt az újkanti irány igazi megteremtője, tőle számítja a bölcselet története az újkantianismus életét. A másik jelszóval egy késői «epigon», Windelband irányította és jellemezte az újkanti iskola fejlődését. Liebmann inkább a visszaállító szerepét játszotta ebben a fejlődésében, bár tagadhatatlan, hogy Kant bírálásának egyik főszempontját (az ellenmondásos «Ding an sieh») nagy erővel és határozottsággal szintén felvetette könyvében. Windelband már inkább a kanti elvek továbbfejlesztését és kritikáját vallja az új iskola czéljának: szerinte, a ki Kantot megérti, az legyőzi és meghaladja. «Kant verstehen, heisst über ihn hinausgehen»:

2 ez az a másik jelszó, mellyel époly nyomatékosan lehet jellemezni Kant új iskolájának irányát, mint Liebmann restauratori jelszavával. Windelband szerint, a ki megérti Kant alapgondolatait, az okvetetlenül tovább megy, az legyőzi és meg-