Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

1569—1570 folyamán őt is kihallgatták, hiszen Dobó pár levelét épen az ő egyik szolgája közvetítette,

1 Székelynek inkább birtokügyei s ezekkel kapcsolatos erőszakoskodásai kerültek szóba. 1562-ben ideiglenes jószágul, további intézkedésig a beregi pálos kolostor birtokából küencz muzsaji jobbágyot kapott. Ezen kis alapról annyira szorongatta a pálosokat, hogy a rend généralisa 1567-ben a rend beregi, muzsaji összes javait ráíratta s ezek fejében csupán 200 forintot vett föl tőle. Székely gyötörte a lakosságot, úgyhogy a pálosok tiltakoztak generálisuk zálogba adása miatt és csakhamar országgyűlési sérelemmé fejlődött az ügy. Mathusnay Pál özvegyétől is elvett Székely némely jószágot s ugyancsak ily erőszakos úton jutott Berényi György anyjának Ákli pusztájához. Székely ugyan azt állította, hogy felesége valamely követelése alapján levéllel kapta Áklit, hogy gondját viselje, a rokonság azonban tagadóba fogta Székely állítását. Mikor 1568-ban Székely felesége tulajdonul követelte a jószágot, tiltakoztak a kívánsága ellen és Berényi György Kenderes Annához írt levelében úgy nyilatkozott, hogy «bizony ha ű az enyémet, kihez semmi közi nincsen, bírni akarja, én inkább bírni akarom azt, az kihez ü maga, Kegyelmetek is mindnyájan tudják, hogy közöm vagyon».

2 Ámde, mint az országgyűlések tárgyalásai s a későbbi fejlemények bizonyítják, a puszta mégis Székely kezében maradt. Az 1569-ben Lőcse város hatóságának volt panasza, hogy Székely birtokain kárt tesz,

3 az országgyűlésen meg a felsőmagyarországi megyék egy része panaszkodott az országgyűlésen jelenlevő

4 Székely ellen, hogy bizonyos templomot, a batthyánit, a melyet más nemesekkel közösen bírt, kastélylyá alakított, építtetett át s innen sok ^kárt okoz a vidéknek. Kívánták az országgyűlésen azt is, hogy Mathusnay Pál özvegyének javait, melyeket egyszer már kiadott a kezéből, de újból elfoglalta őket, jogos tulajdonosának visszaereszsze.

5 Székely azonban nem sokat törődött az országgyűlési panaszokkal, intésekkel, hiszen senki sem merte bántani. 1571-ben, mikor Ibrányi Ferencz fogta perbe, Bejcsy Ferencz a nyolczados törvényszék tagja említette róla: «Itt jár lovon az város környül 1 ü. ott, 1879. 688., 690. 1. 2 Károlyi Okit., III. 378. 1. 3 A szepesmegyei történ, társ. évkönyve, IX. 53. 1. . 4 Kovachich : Scriptores rerum Hungaricarum minores, II. 232. 1. 5 Magyar országgyűl. eml., V. 273. 1.