Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Uriás pannonhalmi apát levelei a tatárjárás idejéből

de senki se megy en oda, hogy megfogja!»

1 így azután vérszemet kapott s folytatta a foglalást. 1572-ben megint föl kellett szólalni ellene, hogy a batthyáni templomot azonnal adja vissza, az ellene fönnforgó pereket pedig még az országgyűlés tartama alatt intézzék el. Másik foglalásával, Áklival mindamellett annyira tudta vinni, hogy maguk a rendek kérték a királyt, hagyja meg Teuffenbach Kristóf szatmári kapitánynak, hogy a pusztát, melyet erőszakkal elfoglalt, Székelynek visszaadja. Szerencséje volt különben Székelynek, hogy Miksa a batthyáni ügyet nem tartotta fontosnak, abba is hagyta bolygatását s csak a rendek ismételt sürgetésére tette újabb vizsgálat tárgyává. Egyéb pereire pedig kijelentette, hogy meghallgatja magyar tanácsosait s ezek nyilatkozata után az igazságnak megfelelőleg dönt.

2 Az ügy bizony nem került döntésre. Székely a következő években is birtokosa maradt Áklinak s a batthyáni kastély dolgát sem bolygatták. A beregi pálos kolostort sem eresztette ki a kezéből, hanem minden tiltakozás mellett is használta 1573-ig, a mikor azután a pálosok généralisa fölszólította, a zálogos pénzt kezéhez kapván, a kolostor jószágát adja vissza.

3 Haszontalan lehetett ez a megintés is, mivel Székely nem azért szokott zálogot szerezni, hogy kezéből kiereszsze. Mikor a beregszászi kolostort szerzetesei elhagyták, Mekcsei Péter mariánus ferenczes provinciális a kolostort és Jánosiban,

4 Csornán levő jószágait arra az időre, míg a szerzetesek a kolostorba visszatérhetnek, -zálogba adta Székelynek. Ez pecsétes levelet adott a zálogról, elismerte, hogy a szerzetnek 100 forinttal még adósa maradt és a következmény az lett, hogy 1574-ben Beregszász városra, az ebben levő kolostorokra Székely Antal a maga és felesége, valamint fiai, Gáspár és Boldizsár számára királyi adománylevelet szerzett.

5 A következő évben ez a vitéz, de kegyetlenül erőszakos, kapzsi férfiú, a ki annyit forgott a csatákon a nélkül, hogy utóiérte volna a halál, otthon talált gyilkos fegyverre, épen akkor, mikor legnagyobb hadi vállalatára készült. Erdélyben Báthory István és Békés Gáspár közt már hosszabb ideje folyt a küzdelem s első része azzal végződött, hogy Békés kincseit, várait elveszítve, kény1 Tákáts, id. czikk. 2 Magyar országgyűl. eml., V. 291., 850., 357., 388., 444., 458. 1. » Rupp, id. m. II. 377. 1. 4 Nagy Béni : A marianus ferenczesek a XVI. század első felében, Katb. Szemle, 1913. 387. 1. s Bupp, id. m. II. 372. 1.